Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

öli gálati költségnek, továbbá tanuk részére kiutalványozott 7 frt 20 kr. tanuzási, valamint a felmerülendő rabélelmezési költségeknek a m. k. államkincstá javára 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésében. Indokok : Vádlott Sz. János beismeri, hogy a rongyba burkolt égő tapló-darabot, melyet G. Sándor apjának keritésében megtalált, a vályughasadékba ő tette bele; de tagadja, hogy gyújtási szándéka lett volna. Tekintetbe véve azonban a tanuk által igazolt körülményeket, nevezetesen, hogy a hasadékban elhelyezett csóva és a kerítést fedő nád között csak egy tenyérni ür volt, továbbá, hogy a kerítés az ugyancsak náddal fedett házzal közvetlen összeköttetésben van, vádlottnak szándéka iránt kétség nem foroghat fenn, miután előre láthatta, hogy a kerítés meggyuladása esetén a ház is meggyuladt volna. Mindazonáltal, miután az eset nappal, ugy d. e. 11 —12 óra közt történt s igy az esetleges tűzből a benlakókra közvetlen veszély nem háramolhatott, miután továbbá a cselekmény csak megkezdetett, vádlott az ügyészi indítványtól eltérőleg, a BTK. 422. §. 1. pontja és BTK. 65. §-a alá eső gyújtogatás bűntettének kísérletében mondatott ki bűnösnek s a büntetés a BTK. 66. §-a értelmében szabatott ki. Vádlottnak a költségekben való elmarasztalása a bűnösségben leli indokát. A budapesti k i r. i t é 1 ő tábla a következő végzést hozta : Az eljáró kir. törvényszék — ítéletének feloldása mellett —• oda utasittatik, hogy védő közbejöttével megtartandó ujabb végtárgyalás alapján a kifejlendőkhöz képest ujabb ítéletet hozzon. A kir. C u r i a következő végzést hozott: Tekintve, hogy bünv. eljárási gyakorlatunk szerint azon esetekben, midőn valaki oly büntetendő cselekménynyel vádoltatik, melyre a törvény öt évi szabadságvesztést meghaladó büntetést állapit meg, a vádlott részére még akkor is, ha azt maga nem kívánja, hivatalból kell védőt rendelni ; tekintve, hogy jelen esetben a kir. ügyész vádlottat a BTK. 423. §-a szerint minősülő gyújtogatás, tehát oly bűntettnek kísérletével vádolja, mely bűntettre, ha véghezvitetett, az idézett törvényszakaszban tiztől tizenöt évig terjedhető fegyház van megállapítva ; tekintve, hogy a BTK. 66. §. azon rendelkezése, mely szerint a kísérlet a véghezvitt bűntettnél vagy vétségnél enyhébben büntetendő, csupán arra nézve szab határt, hogy a kísérlet büntetése a véghezvitt bűntett vagy vétség büntetésének legmagasabb mértékén, alól szabandó ki, a miből azt, hogy biz és tizenöt év közötti szabadságvesztési büntetéssel büntetendő bűntettnek kísérlete nemcsak öt, hanem esetleg tíz évet