Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

13 28o. §-ában meghatározott bűntettben mondassák ki bűnösnek és ennek értelmében szabassák ki rá a büntetés. Habár a jelen bűnügyben hit alatt kihallgatott valamennyi tanü bizonyította azt, hogy vádlrtt az erőszakos halállal kimúlt feleségével viszálykodás között és rossz házas életet élt, és habár V. István és neje, ugy T. Sándorné tanuk azt bizonyították, hogy I\ Ferenczné 1884. évi augusztus 10-én rendes kedélyállapotban volt, szorgalmasan végezte házi dolgait, az az napon volt búcsúra jó kedvvel főzte az ebédet és azt beszélte, hogy délután ő is elmegy a templomba, tehát lélektanilag semmi jele sem volt annak, mintha öngyilkosságra készülne ; — habár V. István a lövés után a vádlottat ablakjuk előtt elszaladni nem látta is, holott ha vallomása szerint az istállóban volt, ott kellett volna elhaladnia, és habár a vádlott vallomásaiban több ellenmondásba is jött önmagával (t. i. hogy a lövés után merre futott a szobába, és benn a szobában, vagy kivül annak- ajtajánál kiáltott-e fel : jaj, vége a feleségemnek sat.) — mégis mindezen gyanuokok és körülmények daczára az ellene emelt vád alól felmentendő volt, mert a 4. sz. a. törvényszéki orvosi vélemény csak feltevésből indul ki, és erre alapítja azon következtetést, hogy jelen esetben az öngyilkosság lehetősége ki van zárva, s még ezen véleményt is megezáfolja az országos közegészségügyi tanács ama felülvéleménye, hogy az öngyilkosság lehetősége nincs kizárva, és a ruhán és testbőrön hiányzó pörkölődési nyomok hiánya nem zárja ki a közvetlen közelről az elhalt által önmaga kezével tett lövést, s igy az öngyilkosságot ; — és végül mert a házban lakó V. István és neje vallomása szerint a vádlott nejével — tudtuk szerint — a kérdéses napon nem czivódott, ők a tett elkövetéséről semmi közelebbi körülményt bizonyítani nem tudnak, s igy még azon lehetőség sincs kizárva, hogy az elhalt asszony véletlenül vagy vigyázatlanságból sütötte el a kérdéses puskát, s véletlen szerencsétlenségáldozata lett : Mindezek szerint tehát nincs kellően bizonyítva a vádbeli bűntettnek sem a tárgyi, sem az alanyi tényálladéka. Vádlott felmentése folytán a felmerült költségek a kir. államkincstár terhére voltak megállapitandók, csakis a védő-ügyvéd dijának megfizetésére volt a vádlott kötelezhető. Vádlott felmentésének következése az is, hogy azonnal szabadlábra helyeztetett, s az itélet jogerőre emelkedése után a kir. járásbírósághoz az onnan átküldött iratok visszaküldendők voltak, hogy vádlott 2 napi elzárás büntetésének foganatosittatása iránt illetékesen intézkedhessék. A budapesti kir. itélő tábla következőleg itélt : A kir. itélő tábla, az első bíróságnak a kir. ügyész részerői felebbezett ítéletét, felhozott indokainál fogva helybenhagyja.