Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

91 Mari kiváltságos végrendeletet jogosan tehetett és a mennyiben a hivatalos halálesetrőli lelet és a tanuk vallomása szerint is végrendelkező végrendeletének tétele után két nap múlva elhalálozott, ennélfogva a végrendelet tételéhez e czélból meghívott Cz. Lajos, N. Ferencz, K. József és F. Márton tanuk előtt szóbelileg tett C. alatti, a feledékenységtőli megóvás czéljából, Cz. Lajos egyik végrendeleti tanú által Írásba foglalt végrendeletet ugyanazon törvényczikk 31. §-a értelmében érvényesnek kimondani s annak folytán felpereseket keresetükkel elutasítani és mint perveszteseket a ptrts 251. §-a értelmében a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti k i r. ítélő tábla a következőleg ítélt: Az elsőbiróság ítélete megváltoztattatik, a D. Mari által 1822. márcz. 6-án alkotott végrendelet érvénytelennek nyilvánittatik, felpereseknek örökösödési joguk a szegedi 7491. és 16579. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra megítéltetik, s köteles alperes tűrni, hogy felpereseknek tulajdonjoguk egymás közt egyenlő arányban a fentebbi ingatlanra bekebeleztessék. Ebből kifolyólag megítéltetnek felperesek részére az emiitett ingatlannak zár alá vett hasznai és köteles alperes a felpereseknek 60 frt perköltséget megfizetni. Indokok: Előre bocsáttatik, hogy alperesnek a periratok beadása, sőt a bizonyítási eljárás befejezte után 1884. évi 3824. sz. a. beadott kérvénye, melylyel védelmét egészen uj alapra fektetni szándékozott, többé tekintetbe vehető nem volt s így az első bíróság szabálytalanul járt el, midőn ezen kérvény alapján további eljárást rendelt. Ha egyébként az örökhagyó kiváltságos magánvégrendelet készítésére jogosítva lett volna, az alperes e részbeni védelmét kellő időben előterjesztette is, a C. alatti végrendelet érvénynyel nem birna, mert az 1876 : XVI. t.-cz. 27. és következő §-ai csak a tanuk számára és minőségére nézve nyújtanak kedvezményt és így a törvénynek egyéb intézkedései a kiváltságos végrendeletnél is alkalmazandók. A C. alatti végrendelet azonban sem az örökhagyó által aláírva vagy kézjegygyei ellátva, sem az 1876 : XVI. t.-cz. 5. és 6. §-aiban meghatározott bizonyitványnyal (záradékkal) ellátva nincs és így érvényes írásbeli végrendeletnek nem tekinthető ; mint szóbeli végrendelet pedig el nem fogadható : mert a tanuknak vallomása alapján határozottan megállapítható hogy az örökhagyónak akarata írásbeli magánvégrendelet alkotására irányult, az 1876 : XVI. t.-cz. 19. §-a szerint pedig az írásba foglalt és az írásbeli magánvégrendeletre előszabott alaki kellékekkel el nem látott végrendelet szóbeli végrendelkezésnek csak akkor tekinthető, ha a szóbeli magánvégrendeletek alaki kellékei megtartattak és a végrendelkező határozottan kijelentette, miként az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendelet-