Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

89 résnek azon kifogása sem, hogy Neuhaus Lipót nem volt az ő czégvezetője s hogy ennélfogva az az által ezen minőségben az ő nevében tett elfogadási nyilatkozatra nézve váltói kötelezettséget meg nem állapit ; s mert alperes nem vonja kétségbe, mit különben saját 3. és 4.-/ . alatt csatolt okiratai is bizonyitanak, hogy czége a kereskedelmi törvény életbe lépte előtt bejegyezve és a czégjegyzékben Neuhaus Lipőt mint czégvezetője kitüntetve volt, azt pedig nem is állítja, hogy a keresk. törvény életbelépte előtt adott czégvezetői jogosítványt a kereskedelmi törvény 555. §-a értelmében visszavonta ; és mert ugyancsak a kereskedelmi törvény 555. §-a szerint az esetre, ha a czégvezetői jogosítvány a kereskedelmi törvény hatályba léptétől számítva hat hó alatt vissza nem vonatik, a czégvezető ezen törvényben meghatározott hatáskörrel kirendelt czégvezetőnek és ez alapon váltókötelezettségek elvállalására is jogosítottnak tekintendő (keresk. törvény 38. §.) Abból, hogy a kereskedelmi törvény életbeléptével czégét a keresk. törvény 551. §-a értelmében alperes be nem jegyeztette, s illetve, hogy a régi czég átvezetése nem tőle származik, ha igaz volna is, a czégvezetői jogosítvány megszűnte nem következik ; mert sem a kezeskedői minőség, sem a czégvezetői jogosítvány joghatálya a bejegyzéstől nem függ és ha másként bebizonyul, hogy a bár be nem jegyzett kereskedő azon személyt, ki az ő nevében az ügyletet kötötte, czégvezetői jogosultságai felruházta, a megbízó harmadik személylyel szemben azzal, hogy czége vagy czégvezetője bejegyezve nem volt, joghatálylyal nem védekezhetik iker. törv. 16. §.), mert a bejegyzés, illetve a régi czég átvezetésének elmulasztását alperes védelmid annál kevésbbé érvényesítheti, mivel a keresk. törvény 554. §-ának azon intézkedése, mely szerint az addigi bevezetések hatályukat vesztik, nem terjed ki a kereskedő által czégvezetőjének adott jogosítványra, hanem csak a czégjegyzékben foglalt bevezetésekre, magát a bevezetés alapját képező jogosítványt ezen törvényszakasz rendelkezése nem érinti, és mert azt, hogy felperes a kereset alapját képező váltóügylet kötésekor tudta, miszerint Neuhaus Lipót czégvezetői jogosultsága más módon megszüntetve lett, alperes be nem bizonyította. A váltó értékének meg nem kapására alapított kifogást, valamint az ez irányban indítványozott bizonyítási eljárást az első biróság a váltótörvény 92. §-a alapján helyesei! mellőzte. A perköltségre s a perbeli képviselők munkadijára vonatkozó intézkedés a ptrts 251. és 252. §-án alapszik. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : A kir. ítélő tábla ítélete az abban felhozott és jelesen a ker. törv. 555. §-ára alapított okból helybenhagyatik ; mert alperes nem is állítván azt, hogy a ker. törvény életbeléptetése után Neuhaus Lipótnak a régi czégjegyzékbe bevezetett czégvezetői jogosítványát visszavonta volna, a kir. itélő tábla helyesen értelmezte ama szakaszt olyképen, hogy habár alpe-