Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

7! megillető jogok átruházása tekintetében teljes hatálylyal birván, az első bíróság ítélete ezen és az abban más irányban felsorolt indokokból helybenhagyandó volt. A kamat mint késedelmi volt megítélendő, a perköltségben pedig, mint nagyobb részben pervesztes, alperes volt elmarasztalandó. A kir. Curia a következőleg i telt: A budapesti kir. itélö tábla Ítélete a 800 frt foglaló, ennek kamatai, ugy a perköltségre vonatkozó részében helybenhagyatik; ellenben az árkűlönbözeti követelésre vonatkozólag mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatik és alperes czég köteleztetik árkűlönbözeti czímen követelésbe vett 290 frt tökeösszeget is és ennek 1882. évi július 1-étöl számítandó 6n/o kamatát, nemkülönben 13 frt 15 kr. jelenlegi felebbezési költséget 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Indokok: A kereseti jog ellen alperes részéről tett kifogásnak hely adható nem volt, mert jóllehet az engedmény tárgyát csupán jogok képezhetik, a kötlevelek engedményezése ez által kizártnak nem tekinthető, minthogy az ilyetén engedményezés által is voltaképen csakis jogok ruháztatnak ár, melyek a megfelelő kötelezettségek teljesítésétől vannak feltételezve. Ilyformán a kötelezettségek tekintetében az eladó és vevő közti szerződési viszony az engedményezés által változást nem szenved. Ezen általános jogszabályoktól való eltérés csak kivételnek tekintethetik, mely a szerződő felek kölcsönös megállapodásától van feltételezve. Ezen szempontból kiindulva, az ettől eltérő tőzsdei szabályok is csak mint kivételes intézkedések jöhetnek figyelembe, melyek csak ott és akkor alkalmazhatók, ha a szerződő felek kifejezetten ezen szabályoknak magukat alávetették, mi a fenforgó esetben nem történt. Nem vehető figyelembe ez ellenében az alperes által a 3. 4 alattiak által bizonyittatni kivánt kereskedelmi szokás, mert eltekintve attól, hogy emez okmányok azt, hogy az azokban emiitett szokás mint a szerződő feleket kötelező jogtétel volna életben, nem igazolják, — amaz okmányok az iránt is kétséget hagynak fenn, ha vájjon azokban az engedményezés kizárása valósággal a szerződésből eredő jogok engedményezésére, vagy nem-e csak az egész kötelmi viszonynak átruházására vonatkozik-e. A mondottakból folyik, hogy alperes jogosítva nem volt felperes St. Lipót engedményese irányában a szerződés teljesítését egyszerűen azon okból megtagadni, hogy közte és felperes között szerződési viszony fenn nem forog. Mint az 5. alatti, maga alperes által felmutatott, 1882. évi július 1-én kelt levélből kitűnik, alperes a kikötött szállítási határ-