Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

68 a meghalt személyes jogú tulajdonos hitelezői követele'seik törlesz­te'sét nem igényelhetik. A lopásból származható károkért szerződésileg szavatos ságot vállaló éjjeli őrök ellen a szavatosság alapján indított per nem kártérítési s igy az 1881: LIX. törvényczikk 47. szakasza alá esik. 1883. évi szeptember 28. 3837. sz. a. O. Péter felperesnek K. János és társai, mint a P. község terü­letére nézve a személy- és vagyonbiztonságnak kártérítés melletti megőrzését szerződésileg elvállalt éjjeli örök s alperesek ellen 240 forint és járulékai iránti perében — az ó-becsei kir. járásbíróság a következőleg itélt: Alperesek tartoznak felperesnek 240 frt tőkét és 30 frt per­költséget egyetemlegesen megfizetni. A naponként 4 frttal számított munkamulasztás iránti keresetével felperes elutasittatik. Indokok : Ifj. O. Péter és O. Mátyás tanuknak esküvel erősített vallomásai által be van bizonyítva, hogy felperesnek négy lova ello­patott. V. György és D. Tamás tanuk igazolják,' hogy az emiitett lovak 240 frtot megértek. A helyszínén tartott birói szemle által meg van állapítva, hogy a kár kellő időben a községi elöljáróságnak bejelentetett. T. István és K. Mátyás tanuk vallomásával igazolva van, hogy felperes, habár m . . . i lakos, a p . . .i határban ingat­lanokkal bír, tehát idegennek nem tekinthető. Mindezeknél fogva alpereseket az iratok közt levő szerződés értelmében az említett kárnak megtérítésében és mint perveszteseket az okozott perkölt­ségben is egyetemlegesen elmarasztalni kellett annál inkább, mert alperesek magukat a kárnak megtérítésére a fenyítő eljárásra való tekintet nélkül egyetemlegesen kötelezték. A 4 frt napontai munka­mulasztás iránti keresetével felperes azért utasíttatott el; mert al­peresek tagadása ellenében nem bizonyította be, hogy az emiitett lovak igavonó jószágát képezték. A budapesti kir. itélö tábla az elsöbiróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyta. A kir. Curia alperesek felebbezése folytán a következő vég­zést hozta: Tekintve, hogy az 1881. évi LIX. törvényczikk 47. §-a szerint azon sommás perekben, melyekben a kereset tárgya járulékok nél­kül 500 forint készpénzt meg nem halad, az elsőbirósági ítéle­tet helybenhagyó másodbirósági Ítélet ellen további felebbezésnek helye nincs; tekintve továbbá, hogy a felperesi kereset nem az alperesek által okozott, hanem oly harmadik személyek által ejtett kárnak megtérítésére van irányozva, melynek biztosítását ők a B. alatti szerződésben elvállalták, s hogy e szerint jelen per oly kártérítési pernek, melyre nézve a fennidézett törvény 47. §-a kivételt tesz, nem tekinthető: a másodbiróságnak az elsőbirósági ítéletet helybenhagyó ítélete ellen közbevetett felebbezés hivatalból visszautasittatik.

Next

/
Thumbnails
Contents