Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

54 Indokok: A keresethez az „Ignácz H. et Sohnu czég alatt bejegyzett közkereseti társaság tagjainak jogai és kötelezettségei, valamint egymásközti viszonyai tétetvén elbírálás tárgyává, a felszámolás tűrésére intézett kereset helyesen indíttatott az egyes czégtagok ellen, minélfogva azon ellenirati kifogás, mintha a kereset az alperesség tekintetében elhibázott volna, elvetendő lévén, döntő kérdésnek csak az volt tartandó, váljon tekintettel arra, hogy a czégtag életében a társtagoknak joguk volt a keresk. törvény 107. §-a alkalmazását választani, megmaradt-e ezen joguk a keresk. törv. 98. §-ával szemben az egyik czégtag halála után is ? E részben a most idézett szakasz intézkedése nem oly feltétlen, hogy az függetlenül a felszámolásra vonatkozó egyéb törvényes intézkedésektől kizárólagos alkalmazást nyerhetne, s nem oly átalános, hogy a magánhitelező által korlátlanul igénybe vétethetnék ; minélfogva a magánhitelező több jogot, mint a mennyi a 107. §-ban a társtagok részére biztosítva van, nem gyakorolhatván, a társtagi vagyonból adósának járó illetmény készpénzbeni kielégítésének elfogadását jogosan meg nem tagadhatja, s egyáltalán a czég feloszlását a keresk. törv. 101. §-a ellenére felmondás nélkül nem követelheti, mihez képest tekintve, hogy alperesek azon kijelentése, miszerint a a keresk. törv. 105. és 106. §§-ai kedvezményét igénybe veszik, s néh. H. Henrik volt czégtagnak készpénzben kielégítését választják, a magánhitelezőt is kötelezi, tekintve továbbá, hogy felperes beismerte, miszerint felmondást nem eszközölt, öt keresetével elutasítani és a perköltségben elmarasztalni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyta. Indokok: A keresk. törv. 98. §-ában felállított azon átalános jogszabály alól, mely szerint a közkereseti társaság az idézett §-ban felsorolt esetekben ipso jure feloszlik, ugyanazon törvény 102., 103. és 107. §§-ai kivételt képezvén, a keresk. törv. 99. §-ának rendelkezését az ott felsorolt jogi természetükre nézve egymástól lényegesen különböző összes esetekre feltétlenül (absolut) kötelezőnek tekinteni nem lehet. A keresk. törv. 102., 103. és 107. §§-ainak kivételes intézkedéseiből ugyanis Önként következik, hogy mindazon esetekben, midőn a társaság feloszlásának oka egyes társasági tagnak személyében rejlik, a társaság teljes feloszlásának nem szükségszerűen kell bekövetkezni ; a mennyiben a társaság többi tagjainak maga a törvény módot nyújt és jogot ad arra, hogy. ily esetekben a társaságnak teljes feloszlása helyett annak csupán részben feloszlását választhassák és hogy az illető társasági tag igényeinek kielégítése mellett a társaság a többi tagok által tovább folytattassék. Ezek szerint az „Ignácz H. et Sohnu czég alatt bejegyzett