Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

144 Szabadlábon levő Sz. Péterné, 30 éves, g.-kath., férjezett. 2 gyermek anyja, földmüvesnö, csertészi lakos, a B. T. K. G5. és 285. §-ába ütköző magzatelhajtás bünkisérletének vádja alól felmentetik. Indokok : Habár vádlottnő Önbeismerésével igazolva van, hogv 1882. évben a nyár folyamán teherbe esvén, állítólag P. Éva rábeszélése folytán méhmagzatát elhajtani igyekezett s ennek eszközléséül téli zöld füvet és higanyt vett be; azonban eltekintve attól, hogy az emiitett szerek méhmagzat elhajtásra, oly mennyiségben, a minőben azt vádlott bevette, az orvosi vélemény szerint nem is alkalmasak ; — miután vádlott ezen szereknek többszöri s nagyobb mennyiségbeni bevételétől önként elállott, ellenében a B. T. K. G5. és 285. §-a alá eső magzat-elhajtási kísérlet büntette megállapítható nem volt, s öt ezen vád alól a B.T. K. 67. §-ának 1. pontja éltelmében felmenteni kellett. A budapesti kir. itélö tábla a kir. törvényszék Ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyta. A kir. Curia ellenben a következő ítéletet hozta: Mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával vádlott a B. T. K. 285. § ába ütköző magzat-elhajtási bűntett kísérletének vétségében bűnösnek nyilvánittatik s e miatt a B. T. K. GG. §-a második bekezdésének alapján négy havi fogházra ítéltetik, a hivatalvesztés alkalmazása azonban a B. T. K. 54. §-a engedélyénél fogva mellőztetik. Indokok: A kísérlet általános fogalmából (B. T. K. 65. §) következtetve, a magzat-elhajtás kísérletének megállapításához nem szükséges annak a bebizonyítása, hogy az cihajtás czéljából bevett szer az elvetélés elöidézhetésének specificuma legyen, hanem elégséges ahoz már annak a constatálása is, hogy azon szer a magzatelhajtást egyátalján okozhatja. Nem állitható tehát jelen esetben az. hogy vádlott méhmagzata elhajtását oly feltétlenül alkalmatlan módon kísérelte volna meg, hogy a miatt cselekménye büntetőjogi beszámítás alá vonható nem lenne ; minthogy azon anyagok (kékkő, büdös kő és higany), melyeket vádlott saját beismerése szerint magzat-elhajtás czéljából bevett, a szakértői vélemény igazolásaként izgató hatással birnak, s e minőségüknél fogva az elvetélést közvetve okozhatják; azoknak mennyiségi elégtelensége pedig csak egyszerű véletlennek levén tulajdonitható, az a kísérlet tényén mitsem változtat. De nem állitható továbbá az sem, hogy vádlott a bűntett véghezvitelétől elállott volna, s ennélfogva a B. T. K. 67. §-ának a) pontja értelmében büntetés alá nem esnék : mert a magzat-elhajtásra irányzott anyagok bevételével a kísérlet ép oly teljesen be lett fejezve, valamint befejeztetik az ember élete elleni bűntett kísérlete a kioltására alkalmas méregnek hatás nélküli beadása által; mindkét esetben a bűnös cselekmény tökélyes volt (delictum perfectum), s csak az eredmény — itt az elvetélés, amott a halál — maradt el. Hogy esetleg a befejezett kísérlet is büntetlenül hagyható, az kétséget nem szenved ugyan: azonban a büntetlenség feltétele a B T. K. 67. §-ának nem első, hanem 2-ik pontjában van megállapítva ; vádlott pedig e feltételnek eleget nem tett, a mennyiben a czélba vett eredmény elhárítása végett mitsem tett, hanem az, szándékától független okból maradt el.