Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

111 a büntetés elvállalásának, a kir. ügyész részén pedig arról való lemondásnak tárgya, s alkalmaztatása a B. T. K.-ben szorosan meghatározott esetekhez lévén kötve: az állam kiváló közérdeke nem csak az által szenved, ha a büntető cselekmény elkövetője büntetlenül marad, hanem — sőt nagyobb fokban az által, ha oly egyén vettetik a büntetés alá, a ki büntetendő cselekményt nem követett el, vagy ha a törvény szerint enyhébb büntetés alá eső cselekmény elkövetője, a súlyosabb cselekményre határozott büntetésnek vettetik alá; tekintve, hogy a védő helyzetére — jogainak és kötelességeinek körére nézve nem tesz különbséget, hogy az egyenesen a vádlottól (gyanúsítottól), vagy pedig — a fennálló rendszerhez képest — bizonyos esetekben a törvényszéktől nyert megbízatása folytán gyakorolja-e a védői hivatást; tekintve, hogy az imént kiemelt körülmény már annál fogva sem állapithat a védő helyzetére nézve különbséget, mert azon esetekben is, melyekben a fennálló rendszer szerint a védelmi kényszer el van fogadva, a törvényszék csak az esetben nevez ki védőt, ha ezt vádlott, illetőleg ennek erre jogosított hozzátartozói nem tették, és ez utóbbi esetben is a törvényszék által kinevezett védő ebbeli functiója azonnal megszűnik, mihelyt ennek helyébe vádlott vagy hozzátartozói más védőt biznak meg a védelemmel és ez utóbbi e megbízást elvállalta; tekintve, hogy mindkét esetben a mikénti megbízatás csupán a védői hivatásba való lépés módozatát illeti, ez pedig magát a védői hivatás tetmészetét — a védő jogainak és kötelességének foglalatját és terjedelmét — egyáltalán nem érinti; tekintve, hogy a védői hivatás természetére nézve fennkitett elvi szempontból egyenesen folyik, hogy a védő mindaddig, mig e hivatást gyakorolja, nem esik azon szempont alá, mint a félnek magánjogi megbízottja; tekintve, hogy ezen szempont további folyományaként származik: hogy a védő — a törvényen alapuló kötelességének megsértése nélkül, védencze megbízásából sem tehet oly lépést, mely hivatása természetével ellentétben áll, és mely az ő belátása szerint védenczének érdekére ártalmas; valamint védencze kívánatára sem mulaszthat el lépést, melynek megtételét a törvényben való jártasságánál fogva védencze érdekében szükségesnek lát; tekintve viszont, hogy a védő helyzete nem lévén azonos a magánjogi meghatalmazottéval: ebből következtetve, védencze által mellőzhető ugyan, vagy más védővel helyettesíthető, sőt — a mennyiben a fennálló rendszer szerint a védelmi kényszer esete nem forog fenn — a vádlott a védői támogatást teljesen nélkülözheti is; de a vádlott rendelkezési köre annyira nem terjed, hogy azon jogi lépéseket, melyeket védője a törvény és a joggyakorlat alapján hivatásának tartama alatt tett, akár megszüntethesse, visszavonhassa, akár pedig másképen hatálytalanokká tehesse;