Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

nem fogadta el ilyennek, mert mindkét vádlott csak akkor tett beismerő vallomást, midőn a vizsgálat által kiderített adatok a tagadást eredménytelennek tüntették fel. A beismerés tehát nem származott őszinte bünbánásból és nem is volt olyan, hogy csupán ennek alapján lehetett volna a tett elkövetői ellen a bűnvádi eljárást folyamatba tenni és sikerrel befejezni. Miután azonban maga Spanga is azt vallja, hogy ö jelölte ki Pitélit, mint alkalmas társat a gyilkosság elkövetésére, miután Pitéli határozottan azt vallja, hogy Spanga buzdította ö a tett elkövetésére, s igy Spanga Pál tűnik fel mint a megrögzöttebb gonosztevő, azért a kir. itélö tábla a halálbüntetés végrehajtásának egymásutánja tekintetében megváltoztatta az első bíróság Ítéletét és elrendelte, hogy a halálbüntetés első sorban Pitéli Mihályon és csak azután Spanga Pálon hajtassék végre. Meg kellett tartani a halálbüntetés végrehajtásának egymás után való elrendelését, habár a védelem a felebbezésben az ellen is kifogást tesz, mert az eddigi bűnvádi eljárási gyakorlat szerint ily intézkedés az ítéletben mindig tétetett és ezen gyakorlaton sem a btk., sem az 1880. évi XXXVII. t.-cz., sem a halálbüntetés végrehajtása tárgyában 2106/80. sz. a. kiadott igazságügyministeri rendelet nem tett változást. III. Berecz Jánost a kir. ügyész első sorban azzal vádolja, hogy ez bujtotta fel Spanga Pált és Pitéli Mihályt Mailáth György meggyilkolására. Berecz János a vizsgálati eljárás folyama alatt eleinte tagadta részességét, később azonban 1883. május 26 és 28-án arra nézve beismerést tett, hogy ö egy Mailáthnál Spanga és Pitéli által tervezett rablásról tudott és ennek véghezvitelénél őket segítette. A végtárgyaláson azonban ezen vallomását visszavonván, ismét tagadta, hogy ö a Spanga és Pitéli által véghezvitt rablás és gyilkosságról tudomással birt volna és hogy ö ezeket ezen büntettek véghezvitelében segítette volna. Berecz a vizsgálóbíró előtt 1883. május 26-án és 28-án tett vallomása visszavonása indokául azt hozza fel, hogy ö nem vallott ugy, a mint azt a vizsgálóbíró jegyzőkönyvbe vétette és hogy a vizsgálóbíró által történt szembesítéskor is tagadta részvételét, de a vizsgálóbíró jegyzökönyvét egy czéduláról mégis beismeröleg diktálta. A kihallgatási jegyzökönyvet is csak azon szándékkal irta alá, hogy később az ott foglaltakat vissza fogja vonni. Tekintve azonban, hogy a vizsgálati kihallgatásról felvett jegyzőkönyv hiteles közokirat, melynek hitelességéhez gyanú nem férhet; tekintve, hogy Berecz János sajátkezüleg aláirta a jegyzőkönyv minden ivét; tekintve, hogy a jegyzőkönyv tartalma előtte a végtárgyaláson tett (végtárgy. jkv. 48. lap) saját bemondása szerint felolvastatott; tekintve, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvben foglalt, felette terhelő körülmények felvétele ellen Berecz a végtárgyalásig nem szólalt fel, habár a kir. törvényszék alelnöke elé előbb is vezet6*