Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

20 tekintetében megtartási joggal e'lhet-e és hogy alperes ezen jog gyakorlására szükséges cselekményeket teljesitette-e ? Nem volt hely adható alperes azon további kérelmének sem, hogy felperes ellen fennálló, a 2, 3, 4 és 5. a. váltókon alapuló követelése felperesi követelésbe beszámíttassák : mert a bethlenfalvi mümalom- részvénytársaság időközben csöd alá kerülvén, a váltotörv. 94. §-a csak az 1881: XVII. t.-cz. 39. §-a korlátai közt nyerhet alkalmazást: tekintve pedig, hogy a 4. és 5. a. két váltó lejáratkor, vagyis 1882. ápril 1-én, tehát az 1882. febr. 22-én történt csödnyitás után jóval, a 8. és 9. a. óváslevelek igazolása szerint még mindig az utolsó forgatmányos G. G. czég birtokában volt, alperes pedig ezen váltók birtokába az ötet terhelő forgatói kötelezettségnél fogva, mint előző csak azon időpont után juthatott, ezen két váltón alapuló követelésre nézve alperesi okiratok szerint ki van a lehetőség zárva, hogy azok alperes birtokába csödnyitás előtt kerültek; — tekintve továbbá, hogy a 2. és 3. a. váltókra nézve alperes csak azt adja elő, hogy azok reá 1881. nov. 6-án, tehát a csödnyitás előtt forgattattak, minélfogva ezen váltók alapján a csödnyitás előtt a bethlenfalvi mümalomnak hitelezőjévé vált, ezen állítása azonban czáfolatot nyer a váltók hátlapján előtűnő, habár törölt forgatmányokkal, melyek szerint alperes a kérdéses váltókat tovább forgatván, az időközben csöd alá került bethlenfalvi mümalomnak hitelezője lenni megszűnt, alperes beszámítási jogát csak az állapithatná meg, ha ezen váltókat még a csödnyitás előtt váltotta volna vissza, ezt azonban nem is állította, annál kevésbé bizonyította, felperes pedig ezt tagadta. Végre a mi alperesnek azon kifogását illeti, hogy V. Ferencz a biztosítékul adott váltókon, mint kibocsátó, megállapodás ellenére fordul elő, a per eldöntésénél figyelembe vehető ez sem volt: mert alperes a vált. törv, 93. §-a rendelkezése ellenére, bizonyítani meg sem kísérletté, hogy a váltó ezen lényeges kellékére nézve minő más megállapodás létezett ? de ha alperes bebizonyítaná is, hogy V. Ferencz, mint kibocsátó, a váltón megállapodás ellenére szerepel, miután kifogást nem tett az ellen, hogy a váltókat a bethlenfalvi mümalom, mint rendelvényes részére fogadta el, váltójogi kötelezettségénez mitsem változtatna, mert keresetet a váltók alapján nem akibocsátó, hanem a rendelvényes, illetőleg ennek jogutóda érvényesiu A perköltség kölcsönös megszüntetése azon körülményen alapszik, hogy felperes a biztosítéki váltóknak alapul szolgáló jogügyletből származtatott követelése összegének nagyobb részére nézve pervesztes lett, a perköltség kérdése pedig jelen esetben a folyamatban levő három per eredményéhez képest veendő elbírálás alá. A kir. curia a következőleg itélt: A kir. itélö tábla ítéletének részbeni megváltoztatásával felperes követelése 1252 frt 36 kr.