Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

43 75. §-a alapján azért lett vétkesül kimondva, mert K. Istvánra akkor, midőn ez által bottal fejbe üttetett, kést rántott. Ámde ezen külcselekménye az idézett szakasz alá esö közrend elleni kihágás tényálladékát nem állapítja meg, mert ez alkalommal H. Jánoson meg nem czáfolt előadása és az orvosi látlelet igazolása szerint testi sértés okoztatott; sőt nem képez büntetendő cselekményt sem, mert nincs megerötlenitve vádlott azon előadása, hogy a testi épséget közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására rántotta ki kését, de különben is külcselekménye az előkészület határait alig lépte túl; ennélfogva H. Jánosra a bűncselekmény hiányában kiszabott büntetés a B. T. K. 1. illetve 2. §-ába ütközvén, habár vádlott az ítélet ellen nem fellebbezett s irányában a kir. ügyész is megnyugodott, vádlottra nézve a vádlott-társ felebbezése folytán az ítéletet hivatalból felülvizsgálni s öt a büntetés alól felmenteni kellett. A királyi Curia a másodbiróság ítéletét nem felebbezett részében érintetlenül, K. István felebbező első rendű vádlottra vonatkozólag pedig helyben hagyta. 2. A szombathelyi kir. törvényszék M. Sándort és M. Györgyöt súlyos testi sértés bűntettében bűnösöknek, F. Istvánt pedig súlyos testi sértés bűntettében való részességben bűnösnek kimondotta s ezért M. Sándort félévi, M. Györgyöt háromnegyed évi, F. Istvánt pedig két havi börtönre Ítélte. F- István vádlott ezen ítéletben megnyugodott; a többi vádlott felebbezése folytán: a kir. ítélő tábla az első bíróság ítéletét részben megváltoztatta és M. Sándor és M. György vádlottaknak egymás ellen elkövetett bűncselekményét súlyos testi sértés vétségének minősítette s nrnt tetteseket e miatt egyenként 3 havi fogházra, — F. István vádlottat pedig fentebbi vétségben való részességben vétkesnek kimondotta s azért 1 havi fogházra ítélte. Ezen ítéletet csak. első és másodrendű vádlott, az ügyész pedig az Összes vádlottak ellenében felebbezte. A kir. Curia a másodbiróság ítéletét azon részbeni változtatással, hogy F- Istvánt a B. T. K. 301. §-ában meghatározott súlyos testi sértés bűntettében, mint a 70. § szerinti tettestárst mondotta ki bűnösnek, helybenhagyta; mert F. István azon cselekménye, hogy ö tartotta M. Sándort, mig azt M. György bántalmazta, nem a B. T. K. 69. §-ában meghatározott résszességet, hanem a közvetlen bántalmazásnál fogva a 70. §. szerinti tettességet képezi, s mert jóllehet F. István az e. bíróság ítéletében, mely öt két havi börtönre ítélte, megnyugodott, minthogy a kir. tábla a más két tettestárs büntetését az e helyen is elfogadott indokokból jelentékenyen enyhítette, a cselekmény azonosságára és együttes elkövetésére s a F. István kisebb tevé-