Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

35 számsegédet pedig a B. T. K. 391 §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettében való tettesség vádja alól felmentvén, ugyanezen bűntettben a B. T. K. G9, §-ának 2. pontja alapján, mint bűnsegédet bűnrészesnek kimondotta s ezért O. Istvánt 8 évi fegyházra, a melyből vizsgálati fogsága által 1 év kitöltöttnek vétetik; valamint szabadságvesztés büntetése kitöltésétől számított 10 évi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére,— W. Károlyt pedig a B. T. K. 72. §-a alapján a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával négy havi fogházra, valamint a szabadságvesztés-büntetés kitöltésétől számítandó két évi hivatalvesztés és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítélte. O. István ezenfelül a 31,350 frt 95 kr. igazolt s netán még igazolandó kárnak, valamint a költségeknek megfizetésére is köteleztetett. A budapesti k i r. i t. tábla az e. bíróság Ítéletét megváltoztatta a következőleg: O. István vádlott bűnösnek nyilvánitta tik a B. T. K, 462. §-ba ütköző hivatali sikkasztás bűntettében, mint tettes és a B. T. K. 394. §-ába ütköző közokirathamisitás bűntettében a B. T. K. 69. §-a 1. pontja értelmében, mint részes, s ezért a B. T. K. 96., 98., 71. §§-ai értelmében összbüntetésül hat évi fegyházra ítéltetik, melyből vizsgálati fogsága által 7 hó kitöltöttnek vétetik. W. Károly vádlott bűnösnek nyilvánittatik a B. T. K. 394. § ába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében, mint tettes. Ezzel a változtatással a bűnösség és költségre nézve, ugy W. Károly irányában a büntetésre nézve is az e. b. ítélete helybenhagyatik. A k i r. Curia a következő ítéletet hozta: I. Az O. István által elkövetett sikkasztási bűntett minőségének meghatározására nézve az első fokú törvényszék ítélete, mely szerint az emiitett bűntett a B. T. K. 463. §-ának rendelkezéséhez képest büntetendőnek mondatott ki, indokaiból és az alantabb következő indokokból hagyatik helyben. II. A kórházi fejlapok, mint közokiratok hamisítása által véghezvitt bűntett minősítésére és a vádlottaknak abban való bűnösségük fokára nézve a kir. táblai ítélet hagyatik helyben, részben az ott felhozott és elfogadott s részben a következő indokoknál fogva. III. O. Istvánnak szabadságvesztés összbüntetése a harmadbirósági ítélet keltétől számítandó 7 évi fegyházban állapitta tik meg, melyből azonban az 1882. márcz. 22-töl kezdve szenvedett vizsgálati fogság által 13 hó és 15 nap kitöltöttnek nyilvánittatik. Egyebekben a kir. táblai Ítélet az abban felhozott és felhívott indokokból helybenhagyatik. Indokok: Az első fokú kir. trvszék helyesen mondottaki O. István sikkasztási bűntettét a B. T. K. 463. §-a szerint büntetendőnek azért: mert a nevezett vádlott beismerte, hogy a sikkasztási összegnek nagy részét képviselő 92 betéteit szándékosan és szoros hivatali kötelessége megszegésével mulasztotta el elnaplózni, illetőleg az ellenőr által elnaplóztatni, — a B. T. K. 463. §-ának alkalmazhatása szempontjából pedig a pénztári bevételek köteles naplózásának szándékos elmulasztása egyenlő tekintet alá esik a 3*