Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

22 ugyanaz (a vádló) az összes fölmerült eljárási költségek megfizetésére kötelezendő azon egyedüli eset kivételével, midőn a vádlott részén fölmerült költségek viselése iránt a magánvádló és vádlott között ellenkező megállapodás jön létre, és ez azonnal a vád visszavonása alkalmával mindkét fél által a bíróság előtt szóval, vagy hiteles alakban kiállított Írásbeli nyilatkozatban kijelentetik; ily megállapodás azonban harmadik személyek (p. o. kir. kincstár, a tanuk, szakértők stb.) igényeire nézve hátrányos befolyással nem lehet, hanem az emiitett eljárási költségek- és előlegekért első sorban mindenesetre a vádját visszavonó magánvádló marad felelős. 5035: 882/curiai B. Kelt Budapesten, 1882. évi május 8-kán tartott teljes ülésben. Hitelesíttetett 1882. évi május hó 22-én tarlott teljes ülésben. 15. 8. számú döntvény. »A büntető bírósághoz nem ügyvéd által intézett f beadványban foglalt, a bíróság iránti tiszteletet sértő kifejezés miatt a megsértett bíróság a beadvány benyújtóját pénzbírsággal sújthat ja-e vagy nem?* »Ha igen, e%en határodat ellen van-e és hány fokú föllebbvitelnek helye ?« Határozat. Tekintve, hogy a H. K. II. R. 69. czíme, valamint az 1486: LXVIII. t.-cz. és számos más hazai törvények alapján a bíróságok jogosítva voltak, a szinük előtt bárki ellen elkövetett tettleges, valamint szóbeli sértések, úgyszintén az ügyiratokban, illetőleg beadványokban használt, a bíróság tekintélyét sértő kifejezések miatt a sértő ellen bírságot megállapítani ; tekintve, hogy a bíróságok ezen hatósági köre, a törvénykezés méltósága, a törvénykezési eljárás alatt szükséges csend és rend, továbbá ugy a bírói tekintély, valamint a felek, a nyilvános tárgyalások alatt pedig egyúttal a perlekedő közönség oltalma szempontjából a bírói intézménynek nélkülözhetetlen atributumát képezi; tekintve, hogy a bíróságok ezen hatósági köre, az újabb törvények, nevezetesen az 1868: LIV. t.-cz. 118. §-ában, az 1874: XXXIV. t.-cz. 67. §-ában, valamint az 1880. évi XXXVI. t.-cz. 44. §-a alapján 1880. 2265. sz. a. kiadott igazságügyministeri rendelet 85. §^ában azon ügyekre nézve, melyekre e törvények és rendelet vonatkoznak, csakis részletest) meghatározását és szabályozását nyerte; tekintve, hogy a törvényhozás azon ágára nézve, melyre vonatkozólag az eljárás az imént felsorolt újabbi törvények, illetőleg rendelet által még nem szabályoztatott: az érintett fegyelmi és rendhatósági kör a fentebb megjelölt régibb tör-