Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

9 bizonyításuk esetében sem állapithatván meg, az e. bíróság ve'gzése ez okból volt helybenhagyandó. A kir. curia a másodbiróság végzését indokain felül még a következő indokokból is helybenhagyta. Indokok: Felebbezö feljelentése szerint a vélt csalási cselekményt az képezné, hogy Cs. Julianna valótlan előadások által oly esetben eszközölte ki az 1868: LIV. t.-cz. 580. §-ában engedett örökségi hirdetvény kibocsátását, midőn ennek törvény szerint helye nem lehetett volna. Ámde a polgári ügyekben tett valótlan állitások, ha esküvel megerősítve nem lettek, ép oly kevéssé képezik valamely bűntett tényálladékát, mint nem vonható a büntető törvény rendelkezése alá a valódi tényeknek egyszerű tagadása. Ugy az egyik, mint a másik esetben kötelesek a felek bizonyítékaikat és. kifogásaikat a polg. perrend szabályai szerint érvényesíteni, s nem jogositvák az ez irányban elkövetett mulasztásokat a büntető eljárás utján hivatalból pótoltatni. Ha tehát F. Erzsébet az emiitett örökösi felhívásra nem jelentkezett s a pts. 581. §-a értelmébeni intézkedésnek addig való felfüggesztését, míg a folyamatba tett örökösödési per végleg el nem dől. nem kérte: ez nem lehet ok arra, hogy az alakilag perrendszerüen eljárt ellenfele bűnvádi uton üldözésbe vétessék. Ezen felül az sem való, ho_;y Cs. Julianna a vonatkozó hirdetvény kibocsátását oldalági örökösök hiánya alapján kérte, vagy csak kérhette volna is, miután folyamodványának bevezető részében egyedül leszármazó örökösök nem létezése állíttatik, ellenben azt, hogy B. Andrást György nevű fivére túlélte, a bíróságnál levő haláleset felvételéről szóló jkv. 11. pontja annnyira kétségtelenné teszi, hogy annak eltagadása, ha valóban megkiséreltetett volna is, eredményre nem vezethetett. Szóval Cs. Julianna örökségi igényét a hagyatéki vagyonnak férjével lett közös megszerzésére s leszármazók hiányára alapította és ez utóbbi állítását teljes hitelt érdemlő valódi közokiratokkal igazolta, az oldalagos örökösök nem létét pedig csak annyiban hozta fel, a mennyiben az a kérvényében idézett ídeigl. törv. szabályok 14. §-a szövegének megfelel. Ha végül ezek ellenére a beszavatolási végzés bevezetésében mégis az állíttatik, hogy B. András oldalági örökösök nélkül halt volna el, ebből Cs. Juliannára, ki a bíróság ilyen kijelentését nem eszközölte ki hamis okiratok használása által, felelősség nem háromolhatik.