Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

A k i r. i t é I ő t á b 1 a az e. bíróság ítéletének megváltoztatásával felperesek keresetének helyt adott s a kereseti ingatlanokra nézve alperesek tulajdonjogát öröklési jogczímen megállapította, s alperest a költségekben elmarasztalta. Indokok: Felperesek a per adatai által bebizonyították, hogv felmenő és leszármazó örökös hátrahagyása, valamint végrendelet nélkül 1879. évi május hó 31-én elhunyt B . . e Jánosné, szül. B . . . . i Zsuzsannának vérszerinti legközelebbi rokonai. A póttárgyalás alkalmával AA. —EE. becsatolt, teljes hitelt érdemlő okiratokkal pedig minden kétséget kizárólag begyözték, hogy örökhagyó alperessel fennállott házasságának tartama alatt felperesekkel közös törzstől 949 frtot öröklött ; a periratokhoz csatolt és alperes által nem kifogásolt leltár szerint pedig hátrahagyott összes javai 258 frt értéket képviseltek. Minthogy pedig a túlélő házastárs csak a szerzeményi javak öröklési rendében előzi meg az örökhagyó oldalági rokonait; szerzeménynek azonban csak az öröklött vagyon értékét túlhaladó érték tekintendő : ennélfogva a kérdéses ingatlanok tulajdoni joga a keresetlevélben kijelölt arány szerint, felperesek részére, daczára annak, hogy azon ingatlanok az alperesseli házasság tartama alatt szereztettek, megállapítandó volt; mert a fentebb előadottakból kétségtelen, miként azon ingatlanokban Örökhagyónak felperesek ágáról öröklött vagyona van befektetve, a melyre nézve az ideiglenes törvk. szabályok 10. §-a értelmében az öröklési jog őket illeti. A k i r. curia a perköltség kölcsönös megszüntetése mellett érdemben a kir. tábla Ítéletét helybenhagyta. Indokok : Azon érték erejéig, melyet az örökhagyó atyjától B . . . . i Sándortól örökölt, felperesek csak ugy igényelhetnének örökséget, ha kimutathatnák, hogy azon érték B . . . . i Sándorra is az ö felmenőiről, felperesek közös törzséről szállott volt. Mert az oldalági rokont csak képviseleti jogon illeti az örökösödési jog, s felperesek ezen joga nem terjedhetvén tovább, mint saját, általuk képviselt felmenőik joga, az alperes hitvestárssal szemben nem követelhetnének ők örökséget oly vagyonból, mely felmenőikre, ha életben volnának, törvény szerint nem szállna vissza, hanem irányukban is jogilag közszerzeménynek volna tekintendő, s mint ilyen, hitvestársi öröklésnek képezné tárgyát. Felperesek azonban nem mutatták ki, hogy azon érték, mint az örökhagyó atyjától örökölt, az ö szüléikről, illetve nagyszüleikröl hárult B . . . . Sándorra. De bizonyítva van a CC. és EE. a. okmányokkal és R . . . . y Zsuzsanna mellékelt hagyatéki irataival, hogy az örökhagyó B . . . i Zsuzsanna az ő 1855-ben meghalt nagyanyja B Istvánné szül. R . . . . y Zsuzsanna után, a ki A. szerint I. II. III. r. felpereseknek anyja, a többi felpereseknek pedig szintén nagyanyja volt, pengő