Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)
134 zongora vételárának egy harmadrésze fejében egy régibb, a Kralovszky család, felperes szülői tulajdonát képezett zongora 100 frt becsértékben lett cserébe adva és a vételárnak 200 frtot tevő hátraléka felperes által készpénzben kifizetve. Ugyanezen tanúnak vallomása szerint azonban igényelt zongorának felperes általi szerzése ennek férjhezmenetele után történt Alkalmazva az imént vázolt tanúvallomás szerinti tényállásra a csődtörvény 46. §-ának rendelkezését: miután a tanú vallja ugyan, hogy felperes az általa szerzett zongoráért egy szülőitől származó régibb zongorát adott cserébe, s hogy ennyiben az adott ellenérték nem a közadóstól származik, — de felperes nem igazolja azt, hogy a készpénzben fizetett 200 frt nem volt a közadós pénze, a per tárgyát képező, a házasság tartama alatt részint a felperes által adott értéken, részint a csődtörvény 16. §-ában felállított vélelem szerint a közadós pénzén szerzett zongora felperes és a közadós közös tulajdonának tekintendő és pedig azon arányban, melyben mindegyik rész a szerzéshez járult, vagyis a tanúvallomás szerint a zongora kialkudott árát 300 frttal, a cserébe felperes által adott régibb zongora értékét 100 frttal véve fel, felperes tulajdonjoga az igényelt zongorára egy harmadrészben állapitható meg. A mennyiben tehát felperes a neki megítélt pótesküt leteendi, az eskü letétele által teljesen bizonyított ténykörülmények alapján felperesnek visszakövetelési jo^át a per tárgyát képező zongorára egy harmadrészben megállapítani kellett, melyre nézve kielégittetését, minthogy a zongora természetben fel nem osztható, annak eladási árából követelheti. A póteskü letétele esetében mindkét fél részben nyertes lévén, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő, — mig az eskü le nem tétele esetében felperes mint teljesen pervesztes, a perköltség megtérítésére kötelezendő volt (t. r. t. 251. §.). 62. 17. számú döntvény. A\ 1881. évi LX. torv.-c\ikk 192. %-a alpontjának a\on rendelkezése, mely szerint csak a\ árverés napjától visszaszámítandó három évi kamatok elégitendők ki a tőkével egyenlő sorrendben, alkalmazandó-e s mennyiben a végrehajtási zálogjoggal bekebelezett s a sorrendi tárgyaláskor felszámított tőke-követelésnek megítélt, illetve birói egyezség vagy közjegyzői okirat által megállapított kamataira is? 5041/1884. polg. számhoz. Határozat. Az 1881. évi XL. törv.-czikk 192. §-ának a) pontjában foglalt megszorító rendelkezés nem alkalmazható a végrehajtási