Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

116 hogy a 69. § 2. pontja értelmében, vagyis új bizonyítékok alapján perújításnak másodízben csak kivételesen lehet helye, sót abból, hogy a 69. §-nak 1-sö pontjára nézve hivatkozás nem történik, az következik, miszerint az újított perben elkövetett ügyvéd mulasztása miatt a perújítás korlátozva nincs, minélfogva ki kellett mondani, hogy azon fél, ki az újított perben ügyvéd mulasztása miatt lett pervesztes, azt ezen alapon megújíthatja. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polg. szakosztályainak 1884. évi június hó 23-án tartott. teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 27-én tartott teljes ülésben. 53. A köteles rész követeléséhez való jog a jogosítottnak csak leszármazóira száll át, tehát oldalrokonaira nem. 1884. május 13. 6244/1883 p. sz. B. Alexandra és társai felpereseknek özv. Sz. Mária és társai alperesek ellen néhai Sz. György hagyatékából 17,000 frt köteles rész megfizetése iránti perében — az újvidéki kir. törvényszék a következő ítéletet hozta : Felperesek keresetükkel elutasittatnak, a perköltségek kölcsönös megszüntetése mellett az ügyvédek díjai egyenként 100 frtban saját feleik irányában állapittatnak meg. Első rendű alperes ellenében pedig a jelen per beszüntettetik. Indokok : Felperesek keresetüket az 1859. évi szeptember 17-én végrendelet hátrahagyásával elhalt Sz. György hagyatékából az 1860. évi augusztus 30-án végrendelet, valamint fel- és lemenő örö* kösök nélkül elhalt unokaöcscsük néhai K. György jogán köteles rész kiegészítésére irányozván, alpereseket mint néhai Sz. György végrendeleti örököseit és leszármazóit annak kiadásában elmarasztalni kérik. Igaz ugyan, hogy néhai Sz. György végrendeletében K. Györgyről mint elhalt Mária leányától származott gyermekéről s igy egyik szűkségörökösröl csakis 1200 frt hagyománynyal emlékezvén meg, azt törvényes, illetőleg köteles részében, a mennyiben alpereseknek annak beigazolása, hogy K. György édes anyja néhai Sz. Mária még életében atyja által örökjutalékára nézve végkép kielégíttetett, nem sikerűit, viszonyítva a hagyományi összeget a hagyaték nagyságához, megrövidítette. Tekintve azonban, hogy az örökhagyók elhalálozása idejében érvényben volt osztr. ált. polg. törvénykönyv 762., 763., 764., 765. és 766. §§-ai. ugy az ideigl. törv. szabályok 7. §-a értelmében a köteles rész kiegészítését csak lemenő és felmenő, tehát csupán a szük-