Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

112 engedélyezésére igényt nem tarthat; mert épen az alperes által felhívott tanúnak, Langsfelder Zsigmondnak, Heller Ignácz tanú által is támogatott vallomása szerint, felperes még 1882. évi június vagy július hóban is kész volt a teljesítést elfogadni és e részben egyesség csak azért nem jött létre, mert felperes nem akart a vételárnak alperes által követelt 55 krnyi felemelésébe beleegyezni. A mi felperes kereseti követelésének mennyiségét illeti: alperes elmarasztalandó volt a felperes részére az első bíróság által megítélt póteskü letételének feltétele alatt az A. alatti szerződés alapján felvett 1800 frtnyi vételárból visszatérítendő 303 frt 75 krban; mert a peres felek között az A. alatti jogügyleten kivül a C. szerint még egy másik, csekélyebb minőségű zsindely iránti adás-vételi szerződés állván fenn, felperes az első bíróságnak e részben helyes indokai szerint félpróba erejéig igazolta, hogy az alperes által szállított 368 szekér zsindelyből legalább 83 szekér olyan minőségű volt, mely a C. alatti szerződésnek felelt csak meg, és így az A. alatti szerződésre szállitottnak nem vehető. — A felperesnek itélt póteskü letétele esetére tehát igazolva lévén, hogy alperes az A. alatti szerződés alapján nem több, mint 285 szekér zsindelyt adott át felperesnek, melynek az A. a. szerint kialkudott ára 1496 frt 25 krt tesz ki, és alperes nem tagadván azt, hogy ama szerződés alapján az eladott zsindely ára fejében 1800 frtot kapott felperestől, a vételárból a megfelelő ellenérték kiszolgáltatása nélkül alperes kezeinél levő 303 frt 75 krnak visszafizetésére a megitélt póteskü letételének esetére alperes kötelezendő volt. Ezen összeg után a kamat a keresetlevélben kitett időtől kezdve volt megítélendő; mert alperes nem vette tagadásba a keresetlevél azon állítását, hogy felperes a vételár fejében átadott, 1882. évi ápríl 4-iki és május 4-iki lejáratú váltókat a lejáratkor beváltotta. Elutasítandó volt ellenben felperes feltétlenül az A. alatti szerződésben kikötött zsindely-mennyiségből nem szállított zsindelyért árkülönbözet és azontúli kártérítés iránti követelésével ; mert azt, hogy a zsindelynek a teljesítés helyén piaczi ára volna és annak mennyiségét nem bizonyította, és ezen körülmények becslő eskü általi bizonyítás tárgyát nem is képezik, — és mert az árkülönbözeten túli kára iránti követelését felhívott tanuja Heksch József nem igazolja s ez irányban a becslő eskü megitélhetésére semmi tényleges adatot nem szolgáltatott. A póteskü letétele esetében is felperes követelésének csak egy része ítéltetvén meg, a perköltség ez esetben kölcsönösen megszüntetendő, — ellenben a póteskü le nem tétele esetén felperes teljesen pervesztessé válván, alperes részére a perköltségben marasztalandó volt. •