Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

104 ját képező A. alatti fiókvégrendelet valódiságát, mely szerint néhai P. István özvegye szül. J. Katalin az alperesnek hagyományozott tolmácsi birtokból felperes részére 10,000 frtnyi hagyománynak kifizetését rendelte meg. Azt sem veszi tagadásba, hogy az 1875. évi márczius hó 11-én elhalt nevezett örökhagyónak fentebbi fiókvégrendeletét ellentmondás nélkül elfogadta, és hogy a neki hagyományozott tolmácsi birtokot, melyből felperes hagyományi tökéjének kifizetésére köteleztetett, az örökhagyó halála napja óta haszonélvezi. Ennek folytán azonban, tekintettel arra, hogy hazai örökösödési jogunk szerint, az örökösödés megnyilta folytán az örökségi vagyon azonnal az örökös, illetőleg hagyományos tulajdonjogi rendelkezése alá jut, és igy valamint alperest az örökhagyó halála napjától a neki hagyományozott birtok után a haszonélvezet megillette és ö azóta tettleg a haszonélvezetet birtokolja, másrészről felperesre nézve is a neki hagyományozott 10,000 frtnyi töke után a haszonélvezeti jogosultság, alperes terhére, az Örökhagyó halála napja óta megnyílt, — alperes felperesnek, minthogy a B. alatti beszavatolási végzés szerint alperesnek a hagyományozott birtok már tulajdonjogilag beszavatoltatott, és igy a felperesi hagyományi töke kifizetését gátló akadályok is megszűntek, nemcsak a hagyományi 10,000 forintnyi tökének, hanem ezen töke után 1875. évi márczius 11-étöl számítandó 6% kamatoknak is, beleszámítva az ezek fejében alperes által E. szerint lefizetett 300 frtnyi összeget, fizetésére kötelezendő volt. Figyelembe nem vétethetvén alperesnek azon ellenvetése, hogy a neki hagyományozott birtokot a A. alatti beszavatolási okirat keltéig részint mint kezelő, részint mint haszonbérlő birlalta, — mivel azt nem is állítja, annyival kevésbé bizonyítja, hogy azon idő folyama alatt, mig a B. alatti beszavatolási okirat kiállíttatott, a neki hagyományozott birtok utáni jövedelmet más, mint ö maga haszonélvezte volna, — az pedig, hogy a hagyományozott birtok tulajdonjoga bekeblezését gátló perbeli akadályok merültek fel, és hogy azok elhárításáig alperes a hagyományozott birtokot csak tettleg, de nem tulajdonjogilag haszonélvezte, nem változtat azon felperes irányában öt terhelő kötelezettségén, hogy annak a haszonélvezett birtok jövedelméből a hagyományi tökéje utáni haszonélvezet fejében járandó kamatokat megtérítse. Nem vétethetett figyelembe alperesnek jelzett ellenvetése azért sem, mivel a felperesi hagyományi töke utáni kamatfizetési kötelezettségét 1876. évi márczius 1-étöl számítva D. alatti leveléoen maga elismeri, és ezen naptól számítva, a kamatok fizetésére nézve kötelezettséget is vállal, sőt E. szerint ezen elvállalt kötelezettségének megfelelöleg, felperesnél 1876. évi márczius 1-töl számított félévre