Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

8 polgárság kérdésének megbirálásánál az érdekelt fél tényei kizáróan döntő hatályuaknak e kérdés közjogi természeténél fogva el nem fogadhatók s ekként báró G. O.-nak az osztrák állampolgárság kötelékébe való felvétele kérelmezésénél követett eljárása és tett nyilatkozata nem állana feltétlenül útjában annak, hogy a most emiitett törvényhely alkalmaztassék és fia, báró G. M., honosítása esetleg a visszahonositás jellegével felruháztassák. Ámde a 48. §. 2. bekezdése értelmében magyar állampolgárnak csak az tekintendő, aki a törvény hatálybalépte napjáig öt év óta a magyar korona országai területén, habár több helyen, megszakítás nélkül lakott és valamely belföldi községben az adózók lajstromába be van vezetve; minthogy azonban a kérvényezők meghatalmazottja tagadta azt, hogy báró G. 0. az ISIM L. t.-cz. hatálybalépte előtt bármikor öt éven át szakadatlanul az ország területén lakott és valamely községben az adózók lajstromába föl volt véve, a védelem pedig e részben bizonyitékot nem szolgáltatott, ennek bizonyítására nem is ajánlkozott, sőt azt sem mutatta ki, hogy báró G. 0. valamely község kötelékébe felvéve volt, minek folytán az a kifogása is, hogy a katona-adót nem fizetvén, az adózók lajstromába fel sem vehető, elesik. Ennélfogva a vitás kérdés eldöntésénél az 1879: L. t.-cz. 48. §-a sem nyerhetvén alkalmazást, báró G. 0. magyar állampolgárnak ez alapon sem tekinthető. Az előadottak vezették a m. kir. Guriát annak a megállapítására, hogy báró G. 0. magyar állampolgár soha nem volt, ennek pedig az a jogi következménye, hogy fia, báró G. M., ma^ gyar állampolgárságot leszármazással az 1879: L. t.-cz. 2. §. 1. pontja és a 3. §. rendelkezéséhez képest nem szerzett s ekkéu( ő reá, mivel a gyermek rendszerint atyja állampolgárságát követi, az 1879: L. t.-cz. 12. §-ának 1. pontjában megállapított vélelem alkalmazást nem nyerhet. Ezek szerint nem alapos a védelemnek az az érvelése, hogy báró G. M. mindig magyar állampolgár volt, és hogy akkor, amikor a magyar állampolgárok közé való felvétele iránt 1900. évben a magyar kir. belügyminiszterhez folyamodott, tévedésben volt. Kétségtelen lévén ezek szerint az, hog? báró G. M. a magyar állampolgárságot csupán a kérvényhez E) alatt csatolt, a m. kir. belügyminiszter által az 1879: L. t.-cz. 11. §-ának megfelelőleg kiállított honosítási okirattal 1900 november 15-én, mint elbocsátott osztrák állampolgár nyerte el, és az állampolgári esküt a G) alatti szerint csak 1901 január 22-én tette le: ugyanő a magyar törvényhozás tagja, a most idézett törvényczikk 15. §-ának 2. bekezdése értelmében, az állampolgári eskü letétele után csak tiz év múlva lehet, következéskópen az 1901. októ-