Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

Ügyvédi rdts. 57. §. 623 költsége fejében külön dij (honorárium) gyanánt engedi át az alperesnek, az ily egyezkedés pedig nem azonos az ügy vagy a per tárgyának az ügyvéd részéről az ügyvédi rendtartásról szóló törvény idézett 57. §-ban tiltott magához váltásával. (Curia 1901 június 11-én I. G. 22b. szám alatt.) Az ügyvédi rendtartás 57. §-a csak arra és addig nyerhet alkalmazást, aki és ameddig az ügyvédséget tényleg gyakorolja. Az első- és másodrendű alperesnek panasza az, hogy a felebbezési bíróság megsértette az 1874: XXXIV. t.-cz. 57. §-ának rendelkezését az által, hogy felperest keresetével már azon az alapon el nem utasitotta, hogy a per tárgyát tevő követelés iránt lefolyt előző perben, az engedményezőnek, mint ottani felperesnek, a felperes volt az ügyvédje és igy ama követelés a felperesre érvényesen engedményezhető nem volt. Ez a panasz alaptalan már azért is, mert az 1874: XXXIV. t.-cz. 57. §. a dolog természeténél és e törvényszakasznak az ügyvédi dijról rendelkező fejezetben történt elhelyezésnél fogva, csak arra és pedig addig nyerhet alkalmazást, aki és ameddig az ügyvédséget tényleg gyakorolja; azonban a felebbezési bíróság ítéleti ttnj állása szerint, felperesnek az engedményezés megtörténte idejeben az ügyvédséget tényleg nem gyakorolta. (Curia íyül április oU-án (j. lc!4. sz. a.) Az ügyvédi rendtartás 57. §-ában kifejezett tilalmat az ügyvéd csak akkor szegi meg s iegyelniiieg csak akkor fenyítendő, ha a képviseletére bízott ügy vagy per egész tárgyat magához váltja, nem pedig akkor, ha a behajtás végett reábízott követelés bizonyos hányadrészét jutalomdíj gyanánt kiköti. (.Curia lötíy június 1-en Z4. és 18b)U márczius ay-én Zí. sz. a.) A per tárgyának az ítélet jogerőre emelkedése után a perbeli ügyvédre való engedményezése nem esik az 1874: XXXlV. t.-cz. 57. $-auak tilalma aia. A temesvári ügyvédi kamara fegyelmi bírósága: A további eljárás beszuntettetik. Inaokok: Panaszos előadja, hogy R. M. ellene 21.000 írt töke iránt keresetet inaitott, mely perben felperest B. és D. ügyvédek képviselték. A perben panaszos elsőbiróságilag 16.500 forintnak megfizetésében marasztaltatott el, mely Ítélet, noha a másodbiróság felperest keresetével egészben elutasitotta, Curia által helybenhagyatott. Panaszlott ügyvédek a követelést, még mielőtt a Curia Ítélete kézbesittetett volna, engedményi okmányokkal magukra ruházták át, mely engedményezést a bíróságnak be is mutatták s en-