Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

Ügyvédi rdts. 44. §. 597 solt, az utóbb L) a. becsatolttal egyező melléklete szerint negyedévenkénti részletekben utólag fizetendő évi 2000 korona díjszabással, az A) illetve az L) alattiban megjelölt munkakörrel jogtanácsosként állandóan volt alkalmazva s a B) a. szerint 1904 július 7-én felmondás és jogos ok nélkül bocsáttatott el. Alperes a kereset elutasítását és felperesnek a perköltségekben marasztalását kérte, védekezését az 1874: XXXIV. t.-cz. 42. §-ára alapítván, melyben foglalt rendelkezéshez képest a fél az ügyvédtől a képviseletet előleges felmondás nélkül is bármikor elvonhatja. Az 1874: XXXIV. t.-cz. sem idézett 42. §-a, sem többi része akár az egyes magán-, akár jogi személyek által állandóan alkalmazott ügyvédek és alkalmazóik jogviszonyára vonatkozóan kifejezett különös rendelkezéseket nem tartalmaz. Általánosan követett bírói gyakorlat szerint azonban magasabb tudományos képzettséget igénylő állásokban állandóan alkalmazottakra nézve elfogadott jogszabály az, hogy amennyiben az alkalmazás iránt szerződő felek a felmondási időt szerződésükben nem szabályozták, az ilyen magasabb tudományos képzettséggel alkalmazottak egy évi felmondási időre, avagy jogos ok nélkül való elbocsátásuk esetében, ennek megfelelő díjazásra tarthatnak igényt. A fentebbiekhez képest, minthogy nincs olyan törvényes rendelkezés, amely a magasabb tudományos képzettséggel bíró állandó alkalmazottakra vonatkozván, a bírói gyakorlat által követett, fentebb idézett jogszabálynak az állandóan alkalmazott ügyvédekre nézve való alkalmazását kizárná, tekintve, hogy felperes az alperes által az A) alatti szerint 1901 deczember hó 3. napján jogtanácsosként állandóan alkalmaztatott, tekintve, hogy alperes a per során a felperes által előidézett olyan okot, amely elbocsátásának alapos indokául szolgálhatna, feí nem hozott, annál kevésbbé bizonyított, s tekintve, hogy ekként felperes B) szerint alperes által 1904. évi július hó 7. napján felmondás nélkül és jogos ok hiányában bocsáttatott el: a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítéletének a most felhozottakkal nem ellentétes, e helyütt is elfogadott indokainál fogva a fentebbi rendelkező részben foglalt módon kellett határozni. (1907 márczius 6. 9791. sz.) 44. §. Az ügyvéd a neki behajtás végett átadott váltót akkor is visszaadni köteles, a félnek kívánatára, ha neki a követelés felerésze jutalomdíj gyanánt köteleztetett. Curia: Felperes további panasza az, hogy a felebbviteli bíróság helytelenül mellőzte az 1874: XXXIV. t.-cz. 44. §-ában foglalt azt a jogszabályt, amely szerint az ügyvéd köteles a félnek ügyeire vonatkozó iratokat az ügy befejezése után eredetiben kiadni és az ügyvédi jutalomdíj vagy egyéb kiadások meg nem fizetése a kiszolgáltatás okául nem szolgálhat, s erre a jogszabályra támasz-