Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

235 löknek illetményeik tekintetében az eltöltött tényleges szolgálati idejüknek megfelelő nyugdíjhoz vagy végkielégítéshez való az az igényük áll fenn, amely igényt az illető törvényhatóság nyugdijszabályzata azoknak az alkalmazottaknak biztosit, akiknek eddig viselt állása megszüntettetek, (1909. 4227. sz.) 6G8/a. A népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanítói s nevelői nyugdíj- és gyámpénztára irányában a tanítót (óvót, nevelőt) terhelő járulék nem érvényesíthető az özvegyet és árvákat megillető nyugdíj- és gyámpénztári ellátás vagy részeltetés ellen. (17. sz. döntvény 1909 márczius 10.) 668/b. A nő tanitó férjét az 1891. évi XLIII. t.-ez. 6. §-ában biztosított temetkezési járulék akkor is megilleti, ha a tényleges szolgálatban elhalt neje az ellátásra jogosító szolgálati időt még be nem töltötte. (19. számú döntvény 1910 április 27.) 1875: XXXII. t.-cz;. 2. §. és 1891. XLIII. t.-cz. 1. §. 668/c. Tanítók nyugdíjazásánál az oklevél megszerzése előtt eltöltött szolgálati idő a nyugdíjigény szempontjából számba nem vehetó. (6677/1909. K szám.) 1875: XXXII. t.-cz. 13—16. §.; 1891: XLIII. t.-cz.; 1896: XXVI. t.-cz. 53. §. 668/c. Oly esetben, midőn a tanitó felesége férjétől törvényesen elvált és a volt férj meghalt, az elvált nőnek az özvegyi ellátást ki kell utalni, ha igazolja, hogy az elválásnak nem ő volt az oka. A. F. Kálmán és Z. Amália között fennállott házasságot a kir. Curia, az I. és Il-od fokúval egybehangzó Ítéletével, a férj hibájából felbontotta. Ez utóbbinak halála után a panaszos kérelmezte özvegyi segélypénzt a vallás- és közoktatásügyi magyar kir. miniszter megtagadta — azzal az indokolással, hogy az 1875: XXXII. törvényezikk 13—16. §-aiban „az özvegyek gyámolitásáról„ intézkedik, amiből következik, hogy az igényjogosultnak házassági kötelékben kell lennie azon tanítóival, aki után özvegyi segélypénzre igényt támaszt. — Ezzel a kijelentéssel azonban szemben áll az idézett törvény 16. §-ának érvényben maradt 4. pontjában foglalt az a rendelkezése, hogy „özvegyi ellátásra nem lehet joga azon özvegynek . . . aki törvényesen elvált azon házastárstól, ki után a segélypénzt kaphatná, ha csak az elválasztó ítélettel nem igazolja, hogy az elválás oka nem ő volt", — amiből okszerüleg megállapítható az, hogy aki ezt igazolja, azt az elvált