Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 78 — a panasznak helyt ad s szemben a panaszolt állandó bíráló választmányi határozattal, panaszosnak a legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1907. évre érvényes névjegyzékébe 1138 K 12 fillér adónak megfelelő sorrendben való felvételét elrendeli. Indokok: A bemutatott adókönyvi kivonat szerint M. és társa betéti társaság terhére több A. vármegyei községbeli birtok után 1138 K 12 fillér 1906. évi állami adó van előírva és pedig miután jelentékeny hátralék van kitüntetve, megállapítható, miként a betéti társaság legalább is két éve adófizető. A bemutatott b—i kir. kereskedelmi és váltótörvényszék társasági czégjegyzékének hiteles kivonata szerint a betéti társaságnak egyedüli beltagja panaszos, ezen kívül van a társaságnak négy kültagja ötven-ötvenezer korona betéttel, azért az állandó bíráló választmány panaszolt határozatával a fentebb kitett 1138 K 12 fillér adót a panaszos, mint beltag és a négy kültag közt ötfelé osztotta s miután az igy panaszosra esett hányad összege arra, hogy a névjegyzékbe felvehető legyen, nem elegendő, ebbeli kérelmével elutasította. A panaszolt határozat azonban az 1875. évi XXXVII. t.-czikknek a betéti társaságokra vonatkozó IX. czimében foglalt rendelkezéseivel merőben ellenkezik, u. i. a 133. §. szerint a kültag az üzlet vezetésére jogosítva nincs, a 136. §. szerint a kültagot csakis a betétek erejéig illetik meg a kamatok és a nyereség, illetve terheli a veszteség, de a 141. §. szerint a betéti társaság részére jogokat és kötelezettségeket csakis a beltag, vagy beltagok cselekményei állapítanak meg, miből következik, hogy a betéttársasági vagyon a beltag tulajdona, melyet csupán a kültag betétje terhel, továbbá következik az is, hogy az üzletet és a vagyont a beltag vezetvén és kezelvén, az üzleti kiadást képező adókat is a beltag köteles fizetni s igy a M. Samu és társa betéti társaságra a különböző községbeli birtok után kivetett adókért tényleg panaszos, mint a betéti társaságnak egyedüli beltagja a kötelezett, ezért a kötelezettségnek megfelelően az azzal járó jogok is kell, hogy őt illessék, miért is a betéti társaság nevére előirt, de tényleg a panaszos által fizetett, nemfizetés esetén pedig nem a kültagoktól, hanem a panaszostól, mint beltagtól behajtandó adót a virilis névjegyzék egybeállításánál, a panaszos javára kellett számításba venni s miután azt az összeget, mely a névjegyzékbe való felvételére szükséges, meghaladja, a panasznak helyt adni s az Ítélet rendelkező részében foglaltak szerint kellett határozni. A legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékéhez szükséges adókimutatásokat a törvényhatósági városokra nézve az illető városi adóhivatal, a vármegyékre nézve pedig a kir. adóhivatalok kötelesek megszerkeszteni s a polgármesternek, illetve az alispánnak megküldeni. A m. kir. pénzügyminiszter 1906. évi 36,115. sz. határozata: A törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. t.cz. 25. § a szerint a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének összeállítása, illetve kiigazítása czéljából az adóhivatalok kötelesek a szükséges adókimutatásokat minden évben augusztus ol-ig a törvényhatóság rendelkezésére bocsátani. Az eddigi gyakorlat, mely szerint az említett adókimutatásokat kivétel nélkül a kir. adóhivatalok készítették el, nem mutatkozott megfelelőnek, mert a kir. adóhivataloknak nincs módjában az összes adózókra vonatkozólag kellő adatokat nyújtani. Ugyanis az 1883. évi XLIV t.-cz. 35. §-a szerint az egyenes adókat egyénenként a községi jegyzők (községi és városi adóhivatalok) és községenként a kir. adóhivatalok könyvelik; égve-