Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— /o — zéseként jelentkeznek azok az egyes esetek, a mikor a polgármester egyes főispáni jogokat helyettesként gyakorolhat Ebből pedig — a törvénymagyarázat abbeli elvénél fogva, hogy a kivételes rendelkezéseket állandósitani nem szabad — az következik, hogy magában véve a törvény alapján a polgármester nem gyakorolhatja azokat a főispáni jogokat, a melyeknél a törvény ez iránt kifejezetten nem rendelkezik. Az idézett törvény 82. §-ába pedig, mely a tisztviselőválasztásoknál szükséges kijelölésről szól, a kijelölő választmány megalakulása tekintetében a főispánra ruházott jogkört illetően nem rendelkezik akkép, hogy az akadályozott főispánnak itt az alispán helyettese. Következésképen az itt meghatározott főispáni jogokat a polgármester a főispán helyetteseként a törvény alapján nem gyakorolhatja. Állandóan akkép érvényesült a törvény a gyakorlatban is, midőn, a fenforgó szükség alkalmával, a főispáni jogoknak tisztújításon való gyakorlására vármegyékben az alispán, városi törvényhatóságokban a polgármester a kormánytól mindig megbízást nyert ós csak ez alapon járt el. Mindezeknél fogva és mert ilyen felhatalmazásról a jelen esetben szó sincs: a megtámadott választást, a törvényszerű kijelölés hiánya miatt, meg kellett semmisiteni. Törvényhatósági tisztviselőválasztás rendkivüli közgyűlésen is történhet, ha a rendes közgyűlés annak idején megtartható nem volt s a rendkivüli közgyűlés az elmaradt rendes közgyűlés pótlására lett egybehiva. A m. kir. közigazgatási biróság 1906. évi 5000. sz. határozata: A közigazgatási biróság H. vármegye törvényhatósági bizottságának 1906. évi július 13-án tartott közgyűlésén történt alispánválasztás ellen L. Imre áltat beadott panaszt az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42. §-a alapján tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság a a panasznak helyt nem ad. Indokok: A panaszló az alispán választást egyedül abból az okból támadja meg, hogy az — szerinte — nem rendes, hanem rendkivüli közgyűlésen történt s ekkóp az 1886. évi XXI. t.-cz. 87. §-ának követelménye figyelmen kivül hagyatott. Ugyanis H. vármegye törvényhatósági bizottsága az idézett törvény 46. §-a értelmében 158—8680/1900. kgy szám alatt alkotott szabályrendelete szerint, évenkint csak három rendes közgyűlést tart és pedig az elsőt május első felében, a másodikat szeptember második felében és a harmadikat deczember első felében. Az a közgyűlés pedig, melyen a kérdés alatt álló választás történt, július hóban tartatott. A 4619 190(5. sz. alispáni jelentés szerint azonban a folyó évben május havi rendes közgyűlés, a fenforgó rendkivüli körülmények következtében, megtartható nem volt; az elmaradt május havi rendes közgyűlés helyett tartatott tehát július hóban a közgyűlés, mely — miként a 4287/1906. sz. alatt kibocsátott meghivó és a közgyűlési jegyzőkönyv fejezete is mutatja — rendes közgyűlésként hivatott egybe ós tartatott meg. A megtámadott választásnak a támadás alapjául felhozott 87. §. szempontjából való törvényessége megbirálásánál azt kell tehát vizsgálni és eldönteni, hogy a szóban forgó közgyűlés rendes közgyűlésnek minősíthető e ? Az 1886. évi XXI. t.-cz. 46. §-a rendelkezésének lényege és czélja az, hogy biztosittassék, hogy a közgyűlés évenkint a meghatározott számban és időben megtartassék. Ha már most a rendes közgyűlés megtartása a meghatározott időben bármely ok miatt elmaradt, a törvény lényegét és czélzatát tekintve, a helyes eljárás az, ha a mulasztás, a mint csak lehetséges, pótoltatik ós nem tetéztetik azzal, hogy az elmaradt