Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)
— (Jű — vassal elintézni nem tud, az államépitészeti hivatal főnökére leendő kiszignálás czéljából az alispánnak mutassa be. Nem pedig azért, mivel a javaslott eljárás a hivatkozott c) utasítás 8. §ának rendelkezésein kivül az ügyvitelre vonatkozó hivatkozott utasitás 9. és következő szakaszok rendelkezéseivel is ellentétben áll, s ezen ki vül nemcsak az ügyek elintézését indokolatlanul késleltetné, hanem az előadók között nem egy esetben ügy köri összeütközésekre s vitákra adhatna alkalmat. Azt a kérdést, hogy a törvényhatósági viriliseknél a birtoklás tekintetében megkivánt kellék fenforog-e akkor is, ha az illető egyén nem maga, hanem az a közkereseti társaság birtokol a törvényhatóság területén, melynek ő tagja: akkor dönthető el igenlőleg, ha igazolva van, hogy az illető tagnak nem csupán a közkereseti társaság jövedelméhez van joga — mint pl. olyannak, a ki csak munkájával járul a társasághoz — hanem joga van a társaság vagyonához is. A m. kir. közigazgatási biróság 1905. évi 51,741. sz. határozata: A közigazgatási biróság a K. vármegye törvényhatósági bizottsága legtöbb adót fizető tagjainak 1906. évi névjegyzéke ügyében a vármegye állandó biráló választmánya határozatának S. János felvétele kérdésére vonatkozó része ellen P. Kálmán által beadott panaszt és S. János által beadott ugyancsak panasznak czimzett előterjesztést az 1896. évi XXVI. t.-cz. 41. §-a alapján tárgyalás alá vévén, következőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság S. János panasznak czimzett beadványát előterjesztésnek minősitve, P. Kálmán panaszát elutasítja. Indokok: Az állandó biráló választmány helybenhagyta az igazoló választmány határozatának azt a részét, melylyel S. Jánosnak a kérdés alatt álló névjegyzékbe való felvétele elrendeltetett, S. János ezt a határozatot mint reá nézve nem sérelmeset nem támadja meg s panasznak czimzett beadványával csakis annak bizonyítását czélozza, hogy a «S. János és társai első e-i nádszövő gyár» czégü közkereseti társaság nem haszonbérelt területen létesült — miként az állandó biráló választmány határozatának indokolásában foglalt tényállás feltünteti — hanem az a terület 1903. év óta a társaságnak tulajdona. Á beadvány tehát tartalmánál fogva nem panasz, mert a rendelkezés megváltoztatására nem irányul, hanem mint az ügyállás tisztázására szolgáló beadvány, az 1896. évi XXVI. t.-cz. 110. §-a értelmében, a felek által a bírósághoz beadható előterjesztésnek minősül. P. Kálmán az állandó biráló választmány határozatát megtámadja egyfelől azon az alapon, hogy S. Jánosnál hiányzik az 1886. évi XXI. t.-cz. 23. §-a e) pontjában a törvényhatósági bizottsági tagsághoz megkivánt kellék, másfelől pedig azon az aiapon, hogy a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének megállapításánál a közkereseti társaság adója a társaság tagjainak adójaként számításba nem vehető. Ez utóbbi kérdést illetően a m. kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának 11. számú döntvényében és ennek indokolásában foglalt s az 1896. évi XXVI. t-cz. 21. §-a értelmében követendő elvi megállapodás szerint, a közkereseti társaságok által fizetett egyenes állami adók a czégtulajdonosok adójaként számba veendők, ha igazoltatik, hogy az adó alapját képező társasági vagyonhoz vagy jövedelemhez a társaság egyes tagjainak milyen arányban van joga. Ez pedig az állandó biráló választmány határozatában megállapított s a panaszló által meg nem támadott tényállás szerint, a jelen esetben igazolva van: következésképen a panasz a mennyiben a társaság adója egy részének számba vétele kérdésére vonatkozik, megállható alappal