Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

- 58 — Ha a viz már elhagyta azon birtok határát, melyen fakadt: akkor az a víz hatósági rendelkezés alatt álló viz s annak árkokon való vezetése és akként öntözésre való felhasználása hatósági engedélyezés alá esik. Az [ily ügy elbirálása nem a kir. bíróság, hanem a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A hatásköri biróság 1908. évi 68. sz. határozata: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Az aranyosmaróti kir. járásbiróság által felvett jegyzőkönyv és az ugyanakkor készített térrajz szerint a tényállás az, hogy a felek birtokán kivül eső területen fakad egy forrás, tehát nem kut, mint a keresetben állittatot, a forrás ezután többeknél, köztük a peres feleknek is, kertjein keresztül folyik. Ebből a vizfolyásból a vizet az egyes parti birtokosok, naponkint felváltva, kertjeik öntözésére levezetik és pedig R. Gáspár eddig minden hatodik napon vezette le, R. Péter pedig R. Ferenczczel közösen egy napon. R. Péter és testvére Ferencz az előbb közös gazdaságukat maguk között megosztván, R. Péter most már, mint külön gazdaságot folytató, kizárólag saját részére igényel egy napi vizhasználatot, ugy hog}^ egy-egy birtokosra ezentúl a vízhasználat csak minden hetedik napra esnék. Ugyanezért R. Péter 1907. évi április hó 5-én a vizvezető ároknak R. Gáspár kertjénél való megnyitását megakadályozta és a vizet a saját területére vezette. R. Péternek e tényével szemben keres R. Gáspár védelmet. A viz, melynek használatáról szó van, az 1885. évi XXIII. t.-cz. 10. §-a szerint szabad rendelkezés alatt álló vizek közé nem tartozik; mert a forrás nem a felek kirtokán fakad s a vitás használat helyén a viz már elhagyta ama birtok határát, melyen fakadt. Ez a viz tehát az idézett törvény 18. §-a értelmében hatósági rendelkezés alatt álló viz és igy e viz folyásából a viznek árkokon való elvezetése és öntözésre ekként való használása, az idézett törvény 25., 38. és 42. §-ai értelmében, csak hatósági engedéllyel történhetik. Következésképen a viznek szóban forgó használata az idézett törvény szerint való vízhasználatként jelentkezik és igy az e használatra vonatkozóan felmerült ügyben való eljárás ugyanannak a törvénynek 156. és 177. §-ai értelmében a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, tekintett nélkül arra, hogy a vízhasználat joga-e vitás, avagy csak a tényleges állapot védelme kerestetik. A törvény most felhivott szakaszainak rendelkezése következtében az ilyen vízhasználati jog nem tartozik ama jogok közé, melyeknek birtoka a rendes biróság előtt való sommás visszahelyezés utján védetik, mert ha maga a jog, tárgyánál fogva, nem tartozik ama jogok közé, a melyekre nézve felmerült vitás kérdésekben a rendes biróság hatáskörébe. De nem szolgálhat okul a közigazgatási hatáskör megtagadására az a körülmény sem, hogy a vízhasználat, melyre vonatkozóan a vitás ügy felmerült, mindeddig hatóságilag még nem engedélyeztetett; mert az idézett törvény 156. §-a mindazokat az ügyeket, melyek ama törvény szerint vízhasználatra vonatkoznak — tehát nem csupán a már hatóságilag engedélyezett vízhasználatra vonatkozókat — közigazgatási hatóság hatáskörébe utalja; és mert a 177. §-ban adott hatósági felügyelet — miként ezt a fennállott földmives-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által 45,689/885. sz. alatt a vízjogi törvény végrehajtása iránt kiadott általános rendelet 100. §-a is mutatja — kiterjed arra is, hogy a csak hatósági engedély mellett létesíthető vízhasználati munkálatok engedély nélkül ne létesíttessenek; tehát a törvény az engedély nélkül gyakorolt vizhasználatot is hatósági felügyelet alá helyezi.