Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 41 — lag a közforgalmú vasutakra vonatkoznak. A vasutak engedélyezése tárgyában 1868. év óta hozott törvényeink mind csak a közforgalom czéljaira korlátolt mérvben berendezett iparvasutak engedélyokiratainak feltételeit szabályozzák. A magánczélu vasutak és igy az ilyen jellegű iparvasutak engedélyezésének feltételeit is csak rendeletek szabályozzák A törvény 68. §-ának 1. pontjában hivatkozott vasutüzleti rendtartás 85. §-ában is közforgalmi vasutakról és nem magánczélu vasutakról szól. Téves ennélfogva a kir. közigazgatási biróság azon törvénymagyarázata, hogy a vasút jellege a közigazgatási biróság hatásköre szempontjából közömbös, mert a törvény minden megkülönböztetés nélkül emliti az engedélyezett vasutat. A törvényhozás akaratára és czélzatára világosságot vet a törvénynek megfelelő indokolása. Az 1896. évi XXVI. t.-cz. indokolása, a közigazgatási bírósághoz utalt esetek kiválasztásánál irányadó elvekre vonatkozólag kijelenti, hogy: «Első és főkövetelmény volt, hogy a lehetőségig csak olyan ügyek kerülhessenek a közigazgatási biróság döntése alá, melyekben a törvény kifejezetten jogot biztosit az egyesek és testületek részére.» A második főelv a biróság hatásköre megállapításánál a positiv taxatio rendszerének alkalmazása volt abból az okból, hogy csak az tartozzék oda, a mit a törvény világosan kijelölt. Ezen két főelvből indulva ki, továbbá, mert a törvény 16. §-a alapján a minisztertanács a magánvasutak engedélyezéseiről kiadott rendeleteken alapuló vitás kérdések tekintetében a közigazgatási biróság hatáskörét ki nem terjesztette, mert továbbá a törvénye 22—83. §-ai taxatíve felsorolják mindazokat a törvényen alapuló vitás kérdéseket, sőt azon miniszteri rendeleteken, szabályrendeleten (üzletrendtartáson, engedélyokiraton, jogszokáson) alapuló vitás kérdéseket is, melyek végérvényes elbírálása a közigazgatási biróságra van bizva és végül mert a taxati felsorolás következtében a törvény 19. §-a szerint a hatáskört analogta utján se lehet kiterjeszteni, ennélfogva és mivel a fentebbiek szerint a kérpésben forgó ügy nem vonható a közigazgatási biróság hatáskörébe: a hatásköri biróság a DI. kir. kereskedelemügyi miniszter és a királyi közigazgatási biróság közt felmerült ebben a hatásköri összeütközési esetben a végérvényes eljárást a közigazgatási hatóság .hatáskörébe utalta. Több különböző kihágás fenforgása esetén, a járásbíróság csak akkor ítélhet a közigazgatási bírósághoz utalt cselekmény felett, ha az egyes kihágások között connexitás fbrog fenn. A hatásköri biróság 1908. évi 7. sz. határozata: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A biróság az egyébként kisebb hatáskörű hatóság elé tartozó bűncselekmény tárgyában a B. P. 19. és 22. §-ai értelmében csak abban az esetben járhat el, ha a biróság hatáskörébe utalt bűncselekmény miatt vádolt egyént ezen cselekményen felül még más, egyébként kisebb hatáskörű hatóság elé tartozó bűncselekmény is terheli, vagy ha megállapíttatik, hogy a biróság eljárásának alapjául szolgált tényállás nem a biróság hatáskörébe utalt, hanem más egyébként kisebb hatáskörű hatóság elé tartozó bűncselekmény ismérveit foglalja magában. Minthogy pedig a hatásköri összeütközésre alkalmat adott jelen esetben a K. B. T. K. 141. §-ában meghatározott és az 1897. évi XXXIV. t.-czikk 19. §-ának 1. pontja szerint a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt tulajdon elleni* kihágás miatt nem a járásbíróság előtt tüzvészokozás vétsége miatt vádolt Tildi J., hanem ettől különböző személy, dr. Martin J. ellen emeltetett vád; minthogy a járásbíróság előtt folytatott