Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 17 — Tanítónő temetési járulékából nyugdijintézeti tartozásának levonása miatt indított ügy elbírálása a közigazgatási biróság hatáskörébe tartozik. A hatásköri biróság 1908. évi 13. sz. határozata: Ebben az ügyben az eljárás a kir. közigazgatási biróság hatáskörébe tartozik. Az elhalt tanitónő férjét az 1891. évi XLIII. t.-cz. 6. §-a alapján megillető temetkezési járulékot, a 109,113/907. sz. átiratában foglaltak szerint Sk m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter is oly ellátási igénynek tekinti, a melyre vonatkozólag a panaszjog az 1896. évi XXVI. t.-cz. 53. §-a alapján esetleg igénybe vehető és csak azért véli, hogy a fenforgó esetben a V. J. részéről emelt panasz az id. törv. hely alapján helyt nem foghat, mivel szerinte pusztán csak a behajtási eljárás tekintete alá esik az az intézkedése, a mely szerint az elhalt V. J.-né állami iskolai tanitónő után ennek három havi fizetésével felérő 325 K-ban meghatározott temetkezési járulékból az elhalt tanitónőt terhelő s ezáltal ki nem egyenlitett 80 K nyugdijintézeti járulék levonásba hozása rendeltetett el. Úgyde, midőn panaszos fél részéről a panasz arra irányul, hogy őt neje: az elhalt állami tanitónő után a temetkezési járulék levonás nélkül illeti meg, vagyis, hogy neki a jelzett czimen nem annyi jár, mint a mily összegnek részére kiadását a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a neheztelt 35,890/907. sz. utalvánnyal elrendelte: nyilvánvaló, hogy a panasz alapján megoldásra váró kérdés egyenesen annak az eldöntését igényli, hogy az 1891. évi XLIII. t -cz. 6. §-án alapuló szintén végellátás természetével biró temetkezési járulók czimén mekkora az az összeg, a mely a panaszost megilleti. Az ezen kérdés eldöntését tárgyazó panasz elbirálása azonban az 1896. évi XXVI. t.-cz. 53. §-ának 2. pontjában foglalt törvényes rendelkezés szerint kifejezetten a m. kir. közigazgatási biróság hatáskörébe utaltatott. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter és a kir. közigazgatási biróság között felmerült ebben a hatásköri összeütközési esetben, tehát a kir. közigazgatási biróság hatáskörét az 1891. évi XLIII. t.-cz. 6. §-a és az 1896. évi XXVI. t.-cz. 53. §-a rendelkezése alapján meg kellett állapítani. Ha a hagyaték, illetőleg a hagyatéki követelések az örökösöknek jogerős Ítélettel átadattak, az örökösök a hagyaték vagyon feletti kizárólagos és korlátlan rendelkezési jogot megszerezték, az öröklött követelések behajtása iránti intézkedés az 1894. évi XVI. t.-cz. 90. §-a rendelkezése alá többé nem esik. A kiskorúak vagyona feletti felügyeletet azonban a gyámhatóság gyakorolja és igy követeléseik iránti intézkedés is nem a rendes biróság, hanem a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. A hatásköri biróság 1909. évi 18. sz. alatt hozott határozata: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A hagyaték és ebben a követelések is az örökösöknek jogerős birósági végzéssel átadattak. A hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésével az örökösök az öröklött vagyon vagy vagyonrész felett való kizárólagos és korlátlan rendelkezési jogot megszerzik, már nem mint örökösi minőségben igényt támasztók, hanem mint bíróilag elismert örökösök jelentkeznek, következósképen az öröklött követelések behajtása iránt való intézkedés az 1894. évi XVI. t.-cz. 90. §-a 4. bekezdésének, rendelkezése alá többé nem esik. Ha tehát a jelen ügyben az öröklött követelések behajtása iránt intézkedni és e végből ügygondnokot kirendelni szükséges: ennek oka nem az örökösödési eljárásban, t. i. a jogerősen még eldöntetlen örökösödési igényben van, hanem csakis az örökösök személyében, jelesül abban, hogy az 2