Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— tokozással, az állandó természetű illetmények megjelölésével szabatosan meghatározza s minthogy fel sem tételezhető az, hogy azon törvény a tisztviselők egy másik csoportjára nézve egészen más módon, t. i. esetről-esetre járó illetmények bevonásával akarta volna megjelölni, e javadalmak fogalmát már ebből is következik, hogy a jelen esetben a jogorvoslat tárgya is olyan természetű, a mely a közigazgatási birósági hatáskörbe nem tartozik. Megerősiti ezt a felfogást az 1896. évi XXVI. törvényczik 45. §-ának a szövege is. Nem lehet ugyanis kétség a felől, hogy e törvényszakasz 2. pontjában, a melyben az élvezett ellátás felfüggesztését vagy megszüntetését kimondó törvényhatósági bizottsági határozat ellen ad birósági védelmet, az «ellátás» alatt nemcsak a nyugdijat, végkielégitést stb., hanem a tisztviselő illetményét is érti, valamint az is bizonyos, hogy az első pont második részében az ellátás vagy részeltetés kifejezés az illetményre is vonatkozik. Következik ebből az, hogy az egész 45. §. csak az ellátás fogalma alá eső, vagyis állandó természetű illetményekről rendelkezik, a nem ilyen természetű, hanem esetről-esetre járó illetmények — a milyen a most szóban levő napidijilletmény is — azonban a 45. § rendelkezése alá nem esvén, az azokra vonatkozó vitás kérdések megbirálása a közigazgatási biróság hatásköréből ki van zárva. A párbér megfizetése iránt inditott ügy elbirálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1905. évi október 25-én hozott határozata: Ebben az ügyben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik az eljárás. Nem tekintve azt, hogy az alperesek a biróság előtt párbérfizetési kötelezettségüket elismervén, csak a párbér összegét tették vitássá s igy a kötelezettség alapja megtámadva nincs; a párpérszolgáltatás iránti ügyekben kifejlődött és a kir. Curiának 30. sz. polgári döntvényében, valamint a m. kir. minisztérium tanácsának 1887. évi november 26-án hozott határozatában is kifejezett állandó gyakorlat értelmében a párbér iránti követelés mindenkor első sorban közigazgatási uton érvényesítendő s az a körülmény, hogy a panaszlott fél a kötelezettség jogalapját kétségbe vonja, nem a közigazgatási hatáskör leszállítására, hanem csak arra szolgál alapul, hogy a közigazgatási határozat jogerőre emelkedése után az abban meg nem nyugvó fél az ügyet a kötelezettség alapjának vitás kérdésében birói útra vihesse; mihez képest a közigazgatási hatóság azon az alapon, hogy a fél a kötelezettség alapjának jogosságát megtámadta, az ügy érdemének a megbirálását hatásköréből el nem utasithatja. (36,919/905. L M. sz.) A munkás ingóinak visszatartása iránt inditott ügy elbirálása a közigazgatási hatóság jogkörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1906. évi január 16-án hozott határozata: Ezen ügy elbirálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A kir. járásbíróság a törvény által hatáskörébe utalt s a panaszlók által vitatott vétség tárgyában azért nem járt el, mert a sommás per irataiban foglalt adatok kétségtelenné tették azt, hogy birói hatáskörbe utalt büntetendő cselekmény, nevezetesen a jogtalan elsajátitás vétségének ismérvei fenn nem forognak ; minthogy továbbá a kir. járásbiróság az ügyben tárgyalást nem tartott s igy a Bp. 22. §-a alapján nem volt köteles a feljelentett cselekményt akkor