Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

A magyar állampolgárság megszerzése és elvesztése. Nagykorú gyermekre az atya által honosítás utján szerzett magyar állampolgárság törvényesités esetén eo ipso nem terjed ki. A m. kir. belügyminiszternek 1903. évi 52,550. sz. alatt az igazságügyminiszterhez intézett átirata: S. József hozzám intézett beadványában tájékoztatást s a tárgyalás meginditását kéri arra nézve, hogy törvénytelen ágyból 1872-ben született József, 1874-ben született: Engelbert, 1876-ban született: Adolf József nevü gyermekei törvényesittessenek és a magyar állam kötelékébe felvétessenek. A törvényesités kérdésében való határozathozatal a belügyminiszter hatáskörébe tartozván, méltóztassék folyamodót figyelmeztetni, hogy az általa 1902-ben honositás utján szerzett magyar állampolgárság előlnevezett fiaira — ha azok törvényesittetnének — eo ipso nem terjedne ki, mert az atya állampolgárság szerzése idején valamennyien már nagykorúak voltak. Már pedig a törvényesitésnek, a magyar jog értelmében, a születés pillanatára visszaható ereje van. A fentebb felsorolt fiuk tehát ugy tekintetnek, mintha az osztrák állampolgár Sch. József törvényes gyermekei gyanánt születtek volna. Ezt az állampolgárságukat megtartották, mert törvényes származás esetén is az atyjuk részére kiállított honosítási okirat ő reájuk nem terjedt volna ki. így tehát fentnevezettek a magyar állampolgárságot csak szabályszerű honositás utján szerezhetik meg. Nyugalmazott közös hadseregbeli katonatiszt, ha a katonai hatóságok nyilvántartásában előfordul: állampolgárságát távollét által nem veszíti el, mert a távollét folytonossága ez által megszakítást szenved. A m. kir. belügyminiszter 1909. évi 91,196. sz. határozata: Sz. vármegye alispánjának M. István állampolgársága ügyében kelt jelentésére, — annak előrebocsátása mellett — hogy nevezett eredeti magyar állampolgárságát az 1879. évi L. t.-cz. 31. §-a értelmében távollét folytán már csak azért sem vesztette el, mert a közös hadügyminiszter úrtól vett értesülésem szerint mint nyugalmazott cs. és kir. százados jelenleg is nyilvántartásban áll, mely nyilvántartás a távollét folytonossága tekintetében megszakító körülményt képez, mihez képest jelen ügy most már mint rendes elbocsátási ügy tárgyalandó — felhívom tehát, hogy az alapfolyamodványt nevezett Vilma nevü leányával irassa alá s minthogy ezen gyermek részére nagykorúsága folytán külön elbocsátási okirat lesz kiállítandó, tőle bélyegilleték czimén egy K-át — az apától és az Ernő-Artúr nevü fiútól, minthogy kérvényük csupán osztrák bélyeggel van ellátva, szintén 1—1 K-át kívánjon 1*