Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

- 117 az államkincstár között magánjogi viszony nem állapittatik meg, hanem a kérdéses összegek bevétetnek a törvényhatósági es ezekkel az állami költségvetésbe és a m. kir. belügyminiszter által utalványoztatnak. Mielőtt tehát a biróság Ítélne abban a kérdésben, a mire a kereset irányul, hogy t. i. a kérdéses javadalmazásnak a belügyminiszter által nem folyósított részlete kiszolgáltatására az államkincstár bírói hatalommal kényszerittessék-e vagy sem, mindenekelőtt azt kellene elbírálnia, hogy az utalványozási joggal biró belügyminiszter a javadalmazás kérdéses részletének a vármegye részére való kiszolgáltatást jogosan tagadta-e vagy sem ? Ezzel azonban a biróság olyan ügynek az elbírálását vonná a hatáskörébe, mely az 1848. évi III. t.-cz. 3., 2. 36. §-ai értelmében kifejezetten csak a miniszternek a képviselőház jogkörébe tartozó felelősségre vonása esetén történhetik. 8 minthogy ezek szerint a kereset tárgyát képező ügyben való ítélkezés a biróság hatáskörébe nem tartozik, a kereset, mint birói eljárás megindítására nem alkalmas, az 1868. évi LIV. t.-cz. 8. §-ának a) pontja alapján vissza volt utasítandó. Felperes felebbezése folytán a. kassai kir. Ítélőtábla következőleg határozott: az első biróság határozata helybenhagyatik; mert az 1883. évi XV. t.-cz. 1. §-a és az 1893. évi IV. t.-cz. 22. §-a értelmében a megyei törvényhatóságok részére az állampénztárból kiszolgáltatandó évi illetmények, a melyik egyik részletének a megítélése iránt felperes az alperes ellen keresetét indította, eme törvények kifejezett intézkedése szerint a vármegyei közigazgatási-, árva és gyámhatósági kiadásainak fedezetére szolgálnak. Nyilvánvaló dolog, hogy a megyei törvényhatóságok eme teendőiket, az 1886. évi XXI. t.-cz. 2. §-a által megszabott hatáskörükben ama közjogi kapcsolat alapján teljesitik, a melylyel az alkotmányos állammal szervi összefüggésben állanak; ezek a teendők tehát kétségtelenül a közigazgatási jog keretébe tartoznak és mint ilyenek közjogi természetűek. Ebből önként folyik az is, hogy az az illetmény, a melyet a törvényhatóság eme teendőiért ellenszolgáltatásként az állampénztárból élvez, szintén oly közjogi természetű vagyonjogi igény, a mely a törvényhatóságot nem mint magánjogi alanyt, hanem mint a közjogi szervezet egyik tagozatát eme kapcsolat révén illeti; már pedig a magánjog keretén kivül eső eme közjogi jellegű vagyoni igény feletti bíráskodás az 1869. évi IV. t.-cz. 1. §-ának nyilvánvaló intézkedésénél fogva, a polgári biróság hatáskörébe nem tartozik és pedig annyival kevésbbé, mert a felperes keresetében azt adja elő, hogy a peresített illetményt a jelenlegi kormány a törvényhatóságtól annak a kormánynyal szemben politikai kérdésekben elfoglalt álláspontja miatt vonta meg és igy a biróság hatáskörének megállapításával vitás politikai kérdések vizsgálatát és az azok feletti döntést is magához vonná, a mi pedig a törvény által ki van zárva; mindezeknél fogva a kir. törvényszék helyesen döntött, midőn a felperes keresetét birói hatáskör hiányából elutasította. A ra. kir. Curia az alsóbb bíróságok határozatát helybenhagyja, mert az 1883. évi XV. t.-cz. 1-ső s az ezt módosítással megerősítő 1893. évi IV. t.-cz. 22. §-ainak rendelkezései szerint a megyék részére közigazgatási-, árva- ós gyámhatósági kiadásaik részben való fedezésére közérdekből megállapított illetményre nézve az állam, mint közhatalmi tényező felsőségi jogkörénél fogva áll jogviszonyban a megyékkel, mint közhatóságokkal, következőleg az ez alapon támasztott kereseti követelés tisztán közjogi természetű és mert nem létezik tételes törvény, a mely kimondaná, hogy ily természetű igények közjogi jellegük daczára magánjogi megítélés alá tartoznak.