Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

- 150 — viselt F. Ármin Sándor részéről beadott panaszt tárgyalás alá vévén, következőleg itélt. A m. kir. közigazgatási biróság a panaszt elutasítja. Indokok. Igaz ugyan, hogy a székesfővárosi átiratási és engedelmi dij a kincstári illeték pótlékának természetével bir, és ezért rendszerint csak akkor és annyiban követelhető, ahol és amennyiben kincstári illeték kiszabásának helye van; ez azonban nem lehet akadálya annak, hogyha tévesen a kincstári illeték nem azon összeg után szabatott ki, a mely után törvényszerűen járna, a fővárosi átiratási és engedelmi dij kivetésének alapjául az az összeg vétessék, a melynek alapján a kincstári illeték kiszabandó volt volna, és pedig annál kevésbbé lehet akadály, mert a tévesen kiszabott kincstári illeték összege pótilleték kiszabásával utólag is helyesbíthető. Ezért egymagában az a körülmény, a melyre a panaszló panaszát fekteti, hogy t. i. ellene a kincstári illeték csak 130,000 korona érték után szabatott ki, a panaszra megállható alapot nem nyújt; de különben is a n—i pénzügyigazgatóságtól beszerzett iratokból az tűnik ki, hogy a panaszló ellen utólag még 60,000 korona érték után is kiszabatott a kincstári illeték. Ugyanezekből az iratokból kitűnik továbbá az is, hogy a panaszló és P. Gyula között eredetileg csere alakjában, de a panaszló által cserébe adott, a h-i 870. sz. tjkvben A I. 1. és 2. sorszám alatt felvett ingatlanra a panaszló tulajdonjogának bizonj^os ideig való fentartása mellett kötött ügylet ilyen alakban foganatba nem ment, hanem vételi ügyletté alakult akkép, hogy annak eredményeként csakis a panaszló szerezte meg a székesfőváros pesti része 11,600. sz. tjkvi betétében foglalt ház tulajdonát, s a h—i ingatlan is az ő tulajdona maradt. Azt pedig, hogy a panaszlónak ez a tulajdonszerzése részben illetékmentes volna, a panaszló nem is vitatja. Következéskép a panaszló a megszerzett ingatlannak az 1887. évi XLV. t.-cz. 4. §-ának 2. a. pontja értelmében számított legkisebb értékének egész összege után, — a mely összegnek helyesen történt számítását a budapesti VI. ker. adószámviteli osztály által kiállított s ugyancsak a n—i pénzügyigazgatóságtól beszerzett iratok közt lévő bizonyítvány igazolja, — törvényszerűen vettetett ki az átiratási és engedelmi dij. Az a körülmény egymagában, hogy a kincstári átiratási illeték jogerőre még nem emelkedett, nem képezheti indokát a járulékos természetű városi átiratási dij törlésének. A m. kir. közigazgatási biróság 1902. évi 2997. sz. határozata: A közigazgatási biróság D. Rezsőre és t.-ra kirótt átiratási és engedelmi dij ügyét, melyben Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága 1902. évi 888. sz. a. határozott, D. Rezső és t. által beadott panasz folytán vizsgálat alá vévén, követketkezőleg itélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panaszt elutasítja. Indokok. Az a panaszbeli kérelem, hogy a szóban levő átírási és engedelmi dij, mint időelőtt kivetett, azért töröltessék, mert az ugyanazon vagyonátruházástól kiszabott kincstári illeték jogerőre még nem emelkedett, nem volt teljesíthető; mert a m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivataltól fölterjesztett iratok közt levő adatok azt mutatják, hogy a díjkivetés az átírt ingatlanoknak a hagyatéki eljárás rendjén megállapított becsértéke alapul vételével történt; ugy, miként a kincstári illeték szabályszerű kivetésének is történnie kell. Önként érthető, hogy a mennyiben a kincstári illetéknél alapul vett érték jogerős határozattal kiszállíttatnék, a városi illeték járulékos természeténél fogva jogában álland panaszosnak a városi illeték leszállítását is követelni, az a körülmény azonban, hogy a kincstári illeték jogerőre még nem emelkedett, nem képezheti indokát a városi illeték törlésének.