Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 132 — A fizetésnek és lakpénznek tisztán a kinevezés idejéhez kötött s a törvényben szabályozott esedékessége feltételezi, hogy az uj állás az esedékesség idejében már életbeléptetve legyen. A m. kir. közigazgatási biróság 1902. évi 2694. sz. határozata. Visszahatólag történt véglegesítés esetén visszaható erejű fokozatos előléptetésnek van helye, illetőleg az ily módon véglegesített tisztviselők, — a mennyiben erre a törvényes feltételek egyébként már megvannak, — nem a véglegesítésüket kimondó rendelet keltét követő naptári évnegyed első napjától kezdve, hanem a véglegesítés napjára való tekintettel léptetendők elő. A m. kir. közigazgatási biróság 1901. évi 3247. sz. határozata. Az 1880 évi XXI. t.-cz. 47. i) pontja a törvényhatósági tisztviselők, a segéd- és kezelő személyzet, és a szolgák végkielégítése és nyugdíjazása ügyét kifejezetten a törvényhatósági bizottsági közgyűlés hatáskörébe utalván, a közigazgatási bizottság ezekben az ügyekben akkor ssm járhat el jogérvényesen, ha eljárása a megyei szabályrendeleten alapulna. A m. kir. közigazgatási biróság 1901. évi 2663. sz. határozata. Olyan, habár anyai ellátásban álló gyermeket, a ki az özvegyneket nem az elhalt s igényjogosult férjétől, hanem beszámítható állami szolgálattal nem biró korábbi férjétől származott, a nevelési járulék törvényen alapuló előfeltételének megállapításánál számításba venni nem lehet. A m. kir. közigazgatási biróság 1902. évi 2768. sz. határozata: Az 1885. évi XI. t.-cz. 39. §-a, mely szerint a nevelési járulék egyik előfeltétele, hogy az özvegynek férje halálakor legalább három, még anyai ellátásban álló gyermeke legyen, egybevetve a törvény határozmányaiból folyó azon általános elvvel, hogy a nyugdíjtörvényen alapuló minden ellátási és részeltetési igény a beszámitható állami szolgálati, illetőleg az azzal egyenlőnek tekintendő más alkalmazási viszonyból származik, nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy olyan, habár anyai ellátásban álló gyermeket, ki az özvegynek nem az elhalt s igényjogosult férjétől, hanem beszámitható állami szolgálattal nem biró korábbi férjétől származott, a nevelési járulék emiitett előfeltételének megállapításánál számitásba venni nem lehet. A panaszolt esetben nem vitás, hogy panaszló özvegynek első férjétől, K. Gézától, a ki B. vármegyei aljegyző volt, tehát nem állott állami szolgálatban, I. nevü leánya maradt, második férjétől, elhunyt V. Lázár pénzügyi számellenőrtől pedig, ki után az állampénztárból özvegyi nyugdijat élvez, csak két gyermeke származott, s igy kétségtelen, hogy a fent idézett törvényes rendelkezés értelmében a nevelési járulékhoz való igénynek az a feltétele, hogy az özvegynek az igényjogosult férjtől származott legalább három gyermeke legyen, nem forgott fenn. Minthogy ezek szerint a panaszló özvegy az által, hogy gyermekei részére nevelési járulék a törvényes előfeltételek hiánya miatt nem állapíttatott meg, jogsérelmet nem szenvedett, a panasznak, melyben igényjogosult férjétől származó Sándor és András nevü gyermekei után nevelési járulék kiutal ványozását elrendelni kérte, helyet adni nem lehetett.