Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

- 116 bordélyengedély megadására s általában a kéjelgési ügy felett való felügyeletre és intézkedésre csak az 1876. évi XIV. t.-cz.-ben megjelölt hatóságot vannak hivatva, a szabályrendelet értelmében alkotott prostitutionalis bizottságnak pedig csak véleményező, - nem pedig intézkedő, — hatásköre lehet; mert továbbá a főkapitány és a rendőrség közegei csak a felettes hatóságoknak tartoznak felelősséggel, s a rendőrségnek csak a felettes hatóságok adhatnak utasításokat; minthogy továbbá az 1. §-nak azaz intézkedése sem állhat meg, hogy a bordély-tűrvény megadásához még a szomszéd háztulajdonosok: beleegyezése is nélkülözhetetlen feltétel: mindezeknél fogva az előlemlitett prostitutionalis rendszabályoknak fentebb felsorolt, s általában mindazon intézkedéseit, melyek a prostitutionalis bizottságnak intézkedési jogot adnak: mint törvényelleneseket ezennel hatályon kivül helyezem, s felhivom a város közönségét, hogy a többször emiitett szabályrendeletnek a fennálló törvényeknek megfelelő átdolgozás iránt sürgősen intézkedjék. Az 1886. évi XXI. t.-cz. 47. i) pontja a törvényhatósági tisztviselők a segédés kezelőszemélyzet s a szolgák végkielégítése és nyugdíjazása ügyét kifejezetten a törvényhatósági hizottsági közgyűlés hatáskörébe utalván, a közigazgatási bizottság ezekben az ügyekben akkor sem járhat el jogérvényesen, ha eljárása a megyei szabályrendeleten alapulna. A m. kir. közigazgatási biróság 1901. évi 2663. sz. határozata: Sz. vármegye tiszti nyugdíjintézetének alapszabálya 9. §-a alatt ugyan akként szól, hogy a választmány határozatai ellen a beadott felfolyamodványok: felett a másodfokulag a megyei közigazgatási bizottság határoz, s igy Sz, vármegye közigazgatási bizottsága eme szabályrendeletnek megfelelően járt el. midőn M. Eduárd felebbezését elbirálta, mégis tekintve, hogy az 1886. évi XXI. t.-cz. 47. §. i) pontja a törvényhatósági tisztviselők, a segéd- és kezelőszemélyzet s a szolgák végkielógitése és nyugdíjazása ügyét kifejezetten a törvényhatósági bizottsági közgyűlés hatáskörébe utalja, s ugyanazon törvény 11. §-a szerint pedig a* szabályrendeletek a törvénynyel nem ellenkezhetnek; tekintve továbbá, hogy a m. kir. közigazgatási biróság jogköre az 1896. évi XXVI. t.-c. 134. §-a értelmében a szabályrendeletek törvényességének megbirálására is kiterjed, minélfogva e biróság ebben az esetben a törvény rendelkezését volt köteles érvényre emelni: a közigazgatási bizottság fent idézett határozatának megsemmisitésével megállapítandó volt, hogy a nyugdíjintézeti választmány 36/900. sz. határozata ellen M. Eduárd által beadott felebbezés feletti határozat hozatala a vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése elé tartozik. Az elsőfokú közegészségügyi hatóság hatáskörének értelmezése. A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 138,876. sz. határozata: A vármegye th. bizottságának határozatát, melylyel a vasút részvénytársaságot arra kötelezte, hogy a t—i állomáson levő közegészségellenes anyaggödröket tömesse be, egyszersmind a nevezett társulatott a helyszini szemle költségeiben is elmaraszta, a társaság felebbezése folytán felülvizsgálat alá vévén, hivatalból megsemmisitem. s az ügyet elsőfokú határozathozatal végett az illetékes járási főszolgabiróhoz utalom. Mert az 1876. évi XIV. t.-cz. 154. §-ának k) pontja világosan kimondja, hogy a járási főszolgabíró, mint