Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 102 — A törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének megállapításánál a közkereseti társaságok által fizetett egyenes állami adók a czégtulajdonosok adójaként számba veendők, ha magából az adóhivatal kimutatásából kitűnik, hogy az adó a társaság tagjai között miként oszlik meg, vagy pedig ha egyébként igazoltatik, hogy az adó alapját képező társasági vagyonhoz vagy jövedelemhez a társaság egyes tagjainak milyen arányban van joga. A m. kir. közigazgatási bíróság 1905. évben hozott 11. sz. döntvénye: A törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. t.-cz. 22. és 26. §-ainak rendelkezései szerint a törvényhatósági bizottság felerészben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes államadót fizető polgárokból áll, s a sorrend megállapítása a törvényhatóság területén fizetett, s az érvényben levő jogszabályok szerint számba vehető összes egyenes állami adók alapján történik. Következésképen a fenforgó kérdésnél az a döntő, hogy a közkereseti társaságra kivetett adónak az egyes tagokra eső része az egyes tagok egyéni adójának tekinthető-e. Az 1875. évi XXXVII. t.-czikkben foglalt kereskedelmi törvény 64. $-a értelmében közkereseti társaság akkor keletkezik, ha két vagy több szeméi}7 kereskedelmi üzletet közös czég alatt korlátlan és egyetemleges kötelezettség mellett folytat. A közkereseti társaságnak ekkép meghatározott fogalma szerint, a társaság a közös czég következtében, a mely alatt az idézett törvény 63. §-ához jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, és perben állhat, a magánjogi viszonyok tekintetében kifelé egy jogalanyként jelentkezik ugyan, a társaság tagjainak egymáshoz való viszonyát tekintve azonban, nem egyéb, mint közös üzlet, a melynél, — az idézett törvénynek az egyes tagok közötti viszonyt szabályozó rendelkezései szerint, — a tagoknak a társasági vagyonban, illetőleg jövedelemben meghatározott része van. Már pedig a közös üzlet fogalmából folyik, hogy a közkereseti társaság adóját, ha megoszlása a társasági tagok közt kimutatható, az egyes társasági tagok egyéni adójának kell tekinteni, s mint ilyet a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagja névjegyzékének összeállitásánál számba kell venni. Ugyanis előszóra közkereseti társaságra kivetett adónak alapja az a vágjon,illetőleg jövedelem, a mely az egyes tagokat a társaság fennállása alatt is megilleti, s igy lényegileg a közkereseti társaság adójának alapját a tagoknak a közös üzlet folytatásására szolgáló vagyona, illetőleg a közös üzletből eredő jövedelme nyújtja. Másodszor az 1883. évi XL1V. t.-cz. 95. §-a kifejezetten is a társasági tagok egyéni adójának tekinti a kivetett adót, midőn a kötelezettségegyetemleges voltának megállapítása mellett, azt rendeli, hogy első sorban minden eg}res kötelezett társon csak a kivetett adótartozásnak aránylagosan reá eső része követelhető, a mely részre nézve az idézett szakasz utolsó bekezdése értelmében még az illető tagnak házastársa is egyetemlegesen felelős. Harmadszor- ugyancsak a kivetett adó egyéni jellegét tanúsítja az 1875. évi XXIX. t.-cz. 22. §-ánák az a rendelkezése, hogy társüzleteknél, ha az adó megállapítása minimális alapon történik, minden egyes társnak lakbére számításba veendő. De végre negyedszer, hogy a közkereseti társaság adója a társasági tagoknak a közös üzlethez való jogosultsága arányában azok javára a törvényhatósági bizottság legtöbb adót fizető tagjai névjegyzékének megállapításánál számításba vétessék: azt indokolja az az összefüggés is, a melyet a törvényhatósági bizottsági tagsághoz megkívánt minősítés és az országgyűlési képviselőválasztói jogosultság között az 1886. évi XXI. t.-cz. 23 §-ának f) pontja létesít, midőn az előbbinek egyik" feltételéül az utóbbit állapítja meg. Ez az összefüggés megkívánja, hogy a törvényhatósági bizottsági tagság és az országgyűlési képviselőválasztói jogosultság kérdésénél