Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam II. kötet (Budapest, 1906)

— 97 — okoztatván, — alaptalannak kellett tekinteni. Az a körülmény, hogy panaszlók időközben, vagyis a panasz elbírálása előtt a 24. életévüket betöltötték, a megtámadott hatósági intézkedést, mely az annak megtételekor fenforgó állapot szerint yott mérlegelendő, jogellenessé nem változtathatta át, De egyébként a panaszlók által felmutatott rabbiképesitési okmány alapján sem tekintette e bíróság megállapíthatónak, hogy panaszlók, mint a magyar államban érvényes oklevéllel ellátott hittanárok, állami adójuk kétszeres számítását jogosan igényelhetnék. E tekintetben ugyanis az ügyiratokhoz mellékelt rabbiképesitési bizonyítványok tartalmát kellett annak eldöntésénél irányadóul elfogadni, vájjon valóban tanári minősítésről szólnak-e? Ama bizonyítványok szerint a panaszlók «képesitett rabbi »-nak nyilváníttattak. Az izraelita vallásról alkotott 1895. évi XLII. t.-cz. 3. §-a a rabbit kifejezetten lelkésznek nevezi, s így az említett bizonyítványokkal igazolt képesítés alatt is kétségtelenül lelkészi képesítés értendő. Minthogy a lelkészi képesítő okiratokat csupán azért, mert a lelkészt, tehát ebben az esetben a panaszlókat mint rabbikat egyéb tulajdonképeni lelkészi feladataik mellett- a hittörvények tanítására is képesitik, hittanári oklevelek közé sorozni jog szerint nem lehetett; minthogy másfelől az 1886. évi XXI. t.-cz. 26. §-a kétszeres adószámítás kedvezményét nem lelkészi, hanem tanári oklevél birtokához kötötte, panaszlók felmutatott okmánya azonban ilyennek nem volt tekinthető: panaszlók a kétszeres adószámítás kedvezményére, s ez alapon a legtöbb adót fizető bizottsági tagságra igényt nem tarthattak. 6. H. Lipót, valamint C. Sándor által beadott panaszok sem bizonyultak jogosaknak, mert H. Lipót a 945 kor. 38 fillérben kimutatott saját eg}7éni államadójának megfelelő sorrendben a névjegyzékbe felvétetett; a város terhére előirt, s így a város adóját képező 2400 kor. harmadosztályú kereseti adó pedig, még ha ezt szerződés szerint panaszló fizeti is, nem volt panaszló adójának tekinthető, s az ő javára számításba vehető. C. Sándor ugyanezen okból szintén nem számíthatta saját állami adójához a város terhére előirt 2085 kor. harmadosztályú kereseti adót, melyet nevezett, mint a városi «Z» vendéglő bérlője a város helyett fizet. Miután pedig C. Sándor beszámítható saját egyéni államadója a névjegyzékbe utolsó helyen felvett bizottsági tag államadóját nem érte el, a kétszeres adószámítás kedvezményének igénybevétele végett pedig az igazoló választmány előtt, ülései tartama alatt, nem jelentkezvén, e kedvezménytől erre az egy alkalomra elesett: nevezett panaszló nem szenvedett jogsérelmet az által, hogy a szóban lévő névjegyzékből kihagj7atott. 7. Végre W. Mór panasziratában foglalt azt az állítást, mintha az igazoló választmány üléseinek napjai, melyeken panaszló kétszeres adószámítás kedvezményének igénybevétele czéljából jelentkezhetett volna, szabályszerűen közhírré téve nem lettek volna, megczáfolja az ügyiratokhoz mellékelt közokirat, mely szerint a kérdéses ülések határidejét és egyéb körülményeket magában "foglaló hirdetmény 1901. évi augusztus hó 23-ától szeptember hó l-ig a szokásos módon kifüggesztve volt. s így arról a panaszló tudomást szerezhetett. E szerint panaszló saját mulasztása jogkövetkezményét viselni tartozván, a kétszeres adószámítás kedvezményétől ezen egy alkalomra elesett, s minthogy államadója egyszeresen számítva nem éri el a névjegy zékbe utolsó helyen felvett bizottsági tag államadójának összegét, az a panaszbeli kérelme, hogy a névjegyzékbe pótlólag vétessék fel, jogos alappal nem bir. 7