Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 648 A szálvesszőre való müvelés alá vett szőlőket elemi csapásként ért téli fagy esetén is megállapítható az adóleirási igény, ha annak egyéb törvényszerű feltételei is fenforognak. A volt m. kir. p. ü. közig, bíróság 1892. évi 4685. sz. határozata. Elemi kár szóval történt bejelentése is érvényes, ha a kárról felvett szemlejegyzőkönyv 8 napon belül a pénzügyigazgatóságnak beküldetik. A volt m. kir. p. ü. közig, bíróság 1894. évi 7354. sz. határozata. Armentesitett területen hóolvadás folytán keletkezett, és nem is az egész határt ért elemi kár esetén adóleengedésnek helye nincs. A volt m. kir. p. ü. közig, biróság 1892. évi 2068. sz. határozata. 2. Házadó. A házadó oly esetben, midőn a ház tulajdonjoga másnak telekkönyvileg bejegyzett haszonélvezeti szolgalmával van korlátozva, első sorban a haszonélvezőt terheli. A volt m. kir. p. ü. közig, biróság 1892. évi 7838. sz. harározata. Állandó lakásul nem használható, fából készült szoba (deszkabódé) csak a bérlet tartamára esik házadó alá. A m. kir. közig, biróság 1897. évi 21,595. sz. határozata. A bérbe nem adott házak bérértékének megállapítása nem bizottság, hanem az összeiró közeg feladatát képezi. A bérbe adott házak bérértéke becslés utján meg nem állapitható. A m. kir. pénzügyminiszter 1896. évi 8569. sz. határozata: C. N. és T. z—i lakosoknak a pénzügyi közigazgatási biróság által is tárgyalt, s a (czim) által hivatkozott házbéradó ügyére vonatkozólag megjegyzem, hogy az az eljárás, mely szerint a nevezettek által tényleg bérbeadott lakrészek után bevallott házbérjövedelem is becslés utján felemeltetett, helytelen. Az 1883. évi XLIV. t.-cz. 12. § ának a) pontja értelmében ugyanis, a házbéradótételek kivetésének alapjául szolgál a három évi kivetési időszak első évét megelőző évre, az 1868. évi XXII. t.-cz. 3., 4. és 18. §-ai, valamint az 1870. évi LI. t.-cz. 2. §-a és az 1873. évi VI. t.-cz. 2. §-a értelmében megállapított bérjövedelem, vagyis az a bérjövedelem, melyet a házbirtokos az emiitett évben a bérbeadott ház vagy lakrész után tényleg húzott. Hogy a törvénynek ez a rendelkezése miként értelmezendő, arról felvilágosítást ad maga a házbéradóról szóló törvény. Az 1868. évi XXII. t.-cz. ugyanis a házbéradóalap meghatározásánál különbséget tesz a tényleg bérbeadott, és a becslés utján megállapított házbérjövedelem ^ közt, mert mig az utóbbit illetőleg egyéb pozitiv adat hiányában, a bérértéknek a helyi viszonyokhoz mérten összehasonlítás utján leendő megállapítását rendeli el. addig a tényleg bérbeadott lakrészeknél kötelezővé teszi a vallomás adását, s annak alapul leendő elfogadását. Azért mondja ki a törvény 18. § a a valíomásadás kötelező voltát, azért engedi meg, sőt elrendeli a