Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

meg. Ezekből tehát világosan következik, hogy mindaddig, mig a szóban forgó ut helye pontosan kijelölve nincsen, addig foglalásról szó sem lehet; s igy B. F. ellen az utfoglalás ténye határozottan meg sem állapitható. Az utrendőri kihágások körül követendő eljárás szabályozása. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1896. évi 3626. sz. általános rendelete. Állami ut árkában való legeltetés nem az 1894. évi XXII. t.-czikk 94. §-ának f) pontjába ütköző mezőrendőri, hanem az 1890. évi I. t.-czikk 137. §-a alapján minősülő utrendőri kihágást képez. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1896. évi r 4,667. sz. határozata: A közigazgatási bizottság Ítéletét felebbezés folytán és főfelügyeleti jogomnál fogva felülvizsgálat alá vettem, s ennek eredményéhez képest azt a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg megsemmisítem, és utasítom a közigazgatási bizottságot, hogy az iratokat az 1890. évi I. t.-cz. 151. §-a alapján, a 102. §-ban megjelölt illetékes főszolgabíróhoz törvényszerű uj eljárás végett tegye át. Mert P. N. a terhére emelt kihágást, az 1890. évi I. t.-cz. 1. §-ában fölsorolt közúton és az által követte el. hogy az államut árkában legeltetett, mely cselekménye nem az 1894. évi XII. t.-cz. 94. §-ának f) pontjába ütköző mezőrendőri, hanem az 1890. évi I. t.-cz. 137. §-a alapján minősülő utrendőri kihágást képez. Az utárok mellett levő földterületek felszántása, kaszálása és legeltetése, ha ez által az utárok épségében kár és rongálás nem történik, az 1890. évi I. t.-czikkbe ütköző utrendőri kihágást nem képez. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1895. évi 66,260. sz. határozata: Az alispán másodfokú Ítéletét felülvizsgálat alá vettem, s a következőleg ítélek: Az ítéletnek azon részét, mely szerint kimondatott, hogy panaszlott köteles az 1890. évi I. t.-cz. 125. §-a értelmében kártalanítás nélkül tűrni azt, hogy kérdéses kaszálója mellett elvonuló viczinális ut sáncza mindkét oldalán, és a sáncz külső partjáu 50 cm. szélességben, mint az ut törvény szerinti tartozékán termett fii a viczinális útalap javára értékesíttessék, az 1895. évi fütermés elvitele következtében eszközölt becslési költségek fejében pedig 1 frt általa megtéritessék, megsemmisítem. Az 1890. évi I. t.-cz. 132. §-a ugyanis, melyre alispán ur Ítéletét alapítja, világosan azt rendeli, hogy az utak melletti épületek, kerítések, eleven sövények az ut árkának külső szélétől, vagy a hol ilyen nem létezik, az uttöltés lábától 1 méter távolságnál közelebb nem helyezhetők. Egy méternél kisebb távolság csak ott tűrhető meg. hol azt az utfentartás czélja megengedi, de ezen távolság sem lehet félméternél kisebb. Tehát ott, hol épületek, kerítések, vagy eleven sövények nincsenek, vagyis a szabad útpályán 1/2 méternyire terjedő földterületet az úttest tartozékának kimondani nem lehet. Ebből kifolyólag fentidézett, s a törvény, rendelkezésének téves értelmezésére alapított határozatok megsemmisítendők voltak. Egyúttal megjegyzem, hogy az utsánezok vagy árkok rongálása, azok. beszántása, földdel való betömése, azokban való legeltetés stb. az 1890. évi I. t.-cz. 125, 126. és 137. §-ai értelmében utrendőri kihágást képez és megbüntetendő, az úthoz csatlakozó földterületeket azonban, az utárok külső széléig mindenki felszánthatja, kaszálhatja stb. ugy azonban, hogy az által maga az utárok ne rongáltassék s a, fentebbi szakaszokban elősorolt utrendőri kihágás el ne követtessék.