Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

ff) Közutak és vámok. 1. Törvényhatósági közutak. a) Közigazgatás. Egyes magánfelek törvényhatósági közutak kiépítése és fentartási költségeihez való külön hozzájárulásra nem kötelezhetők. A m. kii*, közigazgatási bíróság 1897. évi 43. sz. határozata : A közigazgazgatási bíróság a n.-k—i törvényhatósági közút biztosítása és fentartásához szükséges viziraűvek engedélyezése és az ezen vízművek létesítésével és fentartásával járó költségek viselési arányának megállapítása tárgyában, M. vármegye közigazgatási bizottsága által hozott határozat ellen a m.-szigeti m. kir. erdőigazgatóság és dr. W. Péter által beadott panaszokat vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A közigazgatási bíróság am.-szigeti m. kir. erdőigazgatóság és dr. W Péter által emelt panasznak helyt ád és panaszosokat Máramaros vármegye közigazgatási bizottságának hivatolt keletű és számú határozatával megállapított azon kötelezettség alól. hogy a n.-k—i törvényhatósági közút biztosítása és fentartására szükséges vízművek költségeinek 20;)/o, illetve 5% arány szerint viselésére köteleztettek, felmenti Indokok : A kérdéses útnak törvényhatósági közúti jellege megállapittatott, az 1890. évi I. törvónyczikk 22. § ának aj—f) pontjaiban felsorolt azon fedezetek közt pedig, melyekből a törvényhatósági utak kiépítendők és fentartandók, egyes magánfelek hozzájárulása nem foglaltatik, sőt a következő 23. §. akként rendelkezik, hogy az előbbi szakaszban felsoroltakból nem fedezett kiadások törvényhatósági útadóból fedezendők. Ezen felül a törvénynek a törvényhatósági közutakra vonatkozó általános rendelkezése szerint az egyes felek csak azért, mert a törvényhatósági közutat kisebb vagy nagyobb mértékben használják, ennek költségeihez hozzájárulásra kötelezve nincsenek. Az 1885. évi XX11I. t.-cz., valamint az 1879. évi XXXI. t.-cz. rendelkezései törvényes alapot szintén nem szolgáltatnak arra, hogy panaszosok a kérdéses viziművek építési, fentartási és kezelési költségeinek részbeni viselésére köteleztessenek, mert a tárgyiratok arra alapot nem szolgáltatnak, hogy e védművek felállítása panaszlóknak valamely ténykedése, nevezetesen a S. folyónak általuk usztatásra való felhasználása miatt vált volna szükségessé. A mennyiben pedig az általuk is használt közút e munkálatok által biztosíttatott, és ennek előnyét ők is élvezik, minthogy a fentebbiek szerint a törvényhatósági közutat a törvényhatóság a közúti alapból tartozik fentartani, panaszlókat a hozzájárulásra e czimen se lehetett kötelezni, és dr. W, Péter panaszának a fentebbi indo kokon felül még azért is helyt kellett adni, mert az 1890. évi 1. t.-cz. 45. §-a szerint gyógyfürdőkhöz vezető utakról a törvényhatóság köteles gondoskodni s ily utak építéséhez és fentartásához hozzájárulásra a gyógyfürdő tulajdonosa csak azon esetben kötelezhető, ha az ily ut nem állami vagy nem törvényhatósági ut.