Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

- 589 — A vizszabályozó társulatok kezelése alatt álló folyó és csatornákon tervezett hidak és egyéb müépitmények hivatalos bejárásánál a társulatok képviselői hivatalos közegeknek nem tekinthetők; minélfogva a bejárásnál részt vett hivatalos közegekből alakult bizottságba mint hatósági közegek be nem vonhatók. A ra. kir. kereskedelemügyi miniszternek a m. kir. földmivelésügyi miniszterhez intézett 1896. évi 61,486. számú átirata. A vízhasználati engedély kiadása az engedélyes és harmadik személyek között fennálló magánjogi viszonyokat nem érintvén, az engedélyre, a kérdéses magánjogi viszonyokba belenyúló közigazgatási hatósági eljárás nem alapitható. A ra. kir. belügyminiszter 1896. évi 21.461. sz. határozata : A D. P. és társai részéről a K. folyón létező, általuk haszonbérbe birt, s állítólag tulajdonukat képező vízimalomban való őrléstől történt újbóli eltiltásuk miatt közvetlenül hozzám benyújtott panasz tárgyában értesítem a közigazgatási bizottságot, hogy főszolgabírónak abbeli eljárását, melylyel nevezetteket a 101,206/93. sz. a. hozott itteni határozat ellenére, az érintett malomban való őrléstől újból eltiltotta, s ezzel olyan ügybe, melynek bírói útra való tartozása végérvényesen felsőfokú határozattal kimondatott, ismételten illetéktelenül beavatkozott, határozottan helytelenítem, s egyúttal felhívom a közigazgatási bizottságot, hogy a mennyiben a főszolgabírónak e részbeni, még 1894. évi november 12-én végrehajtott tilalma az időközben netán hozott s jogerőssé vált bírói ítéletek által meghaladva, esetleg tárgytalanná téve nem lenne, annak hatályon kívül helyezése, illetve az előbbi állapot visszaállítása iránt haladék nélkül intézkedjék Ugyanis a földmivelésügyi miniszter urnák hozzám intézett átirata, illetőleg az ezen átirathoz mellékelt felsőfokú határozata értelmében az a körülmény, hogy a kérdéses vízhasználati engedély K. B. nevére szól, az utóbb nevezett és harmadik személyek között fennálló magánjogi viszonyokat egyáltalán nem érinti, illetőleg harmadik személyeket, ha magánjogi alapon a viz használatára igényt tartanak, annak érvényesítésében nem gátolhatja. Következésképen a járási főszolgabíró intézkedésének abbeli indoka, hogy panaszosok nem birnak vízhasználati engedélylyel. s ennélfogva a vízi erő segélyével nem őrölhetnek, . a vízjogi törvényre nem alapitható, s a panaszolt hatósági beavatkozás ismétlése azon eljárásnak, melyet hivatali elődöm fentidézett 101,206/93. sz. rendeletében már egyizben kifogásolt. Árvizvédekezés alkalmával a védmunka által okozott károk értékéről a közigazgatási tisztviselő az áradás elmultával azonnal kimutatást állit össze, és ennek alapján megkísérli az illető felek között a kiegyezést. (1885. évi XXIII. t.-cz. 152. §.) A közigazgatási eljárás megindítását a kártérítésre kötelezett tartozik kieszközölni, mit ha elmulaszt, a károsultak a rendes bírói uton érvényesíthetik követeléseiket. A m. kir. Curia 1896. évi 913. sz. határozata: L. István és társai, a Csongrád sövényházi ármentesitő és bel vizszabályozó társulat ellen, az 1895. évben volt tavaszi árvizvédekezés alkalmával a társulat által emelt védgát folytán okozott 6650 frt károsodás megtérítése iránt a szegedi kir. törvényszék előtt pert indítottak. A törvényszék a bírói hatáskör hiányából L. István és társait keresetükkel elutasította azon indokból, mivel ily ügyekben az 1885. évi XXIII. t.-cz. 152. §-a szerint elsősorban a közigazgatási hatóságnak kell határozni, s csak az ezen határozattal meg nem elégedő fél léphet a törvény rendes útjára. Minthogy pedig a