Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 587 — XXIII. t.-cz- 42. §-ába ütköző kihágás elkövetése miatt, az idézett törvény 184. §-ának 3. pontja alapján elmarasztaltatott, s végül a panaszolt vizimű által okozott mindennemű károsításokért felelőssé tétetett, a marasztalt fél részéről közbevetett felebbezés alapján felülvizsgálat alá vettem, s ennek eredményéhez képest azt, az eljárt szolgabíró részére megállapított eljárási költség érintetlenül hagyása mellett megváltoztatom, vádlottat a büntetés alól felmentem, panaszost kártérítési igényével polgári útra utasítom, a panaszló fél képviselője részére megállapított eljárási költséget pedig törlöm, s végül panaszlottat az előbbeni állapot helyreállítására, illetve az önhatalmúlag létesített vízi műnek az alispáni határozattal megállapított módon való átalakítására kötelezem. Panaszlott a büntetés alól felmentendő volt, mert a tárgyalás alkalmával panaszos vallomása szerint a panasz tárgyát képező cselekmény 1893. évi junius-julius havában követtetett el, a panasz pedig csak 1894. évi márczius hó 5-én adatott be s így a büntethetőség az 1879. évi XI. t.-cz. 31. §-ára való tekintettel elévült. Minthogy azonban panaszlott ténykedése által az eljárásra okot szolgáltatott, a szolgabíró részére megállapított eljárási költség viselésében az 1885. évi XXIII. t.-cz. 169. §-a alapján marasztalandó volt. Panaszos kártérítési igényével azon indoknál fogva volt birói útra utasítandó, mert az a tárgyalás során, a 38,547/80. sz. belügyminiszteri eljárási utasítás 4. §-ának megfelelőleg kellő megállapítást nem nyert. Vizrendöri kihágások hivatalból levén üldözendök, a bizonyitékok is hivatalból szerzendők be, s a felek az eljárási költségek előlegezésére nem kötelezhetők. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1898. évi 3147. sz. határozata. Abból, hogy valaki a malomárok mentén legeltet, a 142. S-ba ütköző vizrendöri kihágás tárgyi tényálladéka meg nem állapitható. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1899. évi 84,514. sz. határozata: Az Sz. J. panaszára S. M. bérlő ellen folyamatba tett vizrendöri kihágási ügyben hozott II. fokú Ítéletét felebbezés folytan felülvizsgáltam, s azt megváltoztatom, és vizrendöri kihágás vádja és ennek összes következményei alól felmentem; mert a tanuk vallomásaival csak az igazoltatott be vele szemben, hogy állatai S. M. bérletén s a malomárok mentén legeltek, a miből az 1885. évi XXIII. t.-cz. 142. §-ába ütköző vizrendöri kihágás tárgyi tényálladékát panaszttevő terhére egyáltalán nem lehet megállapítani. Ehhez képest tehát, a helyreállítási és tanuzási költségekkel is egyedül panaszlottat lehetett terhelni. Az eljárási költség megállapítható nem volt, mert az az iratokban sehol igazolva, de még részletezve sincs; a tanuzási dijakra pedig az iratokból látható fölszámitás szerint, csakis a fennebb névszerint megnevezett tanuk által jelentetett be igény.