Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 439 — helyesebben 9. §-a szerint «a hatóságilag kijelölt helyeken az árulási sorrend meg nem állapittatik, sem azt állandóan lefoglalni s illetve kibérelni nem lehet, hanem minden egyes vásárkor mindenkinek, ki áruit előbb hozza a vásártérre, azon előny biztosittatik, hogy szabadságában áll az árulásra legalkalmasabb helyet igénybe venni». Minthogy az előbb érkezés rendjének statuálása arra az iparosok idejét elpocsékoló gyakorlatra vezet, hogy egyesek már 2—3 nappal a határidő előtt letelepesznek a vásárokon, csakhogy jobb helyet foglalhassanak, a minek azután az az eredménye, hogy egyrészt a korábban vagy egy időben érkezők között czivódások s nem ritkán véres verekedések folynak a helyekért; másrészt pedig, hogy az idő előtt megjelenő iparosok a vásár tényleges megkezdése előtt elhenyélt egy-két napot sokszor éppenséggel nem hasznos mulatságokkal töltik: indokoltnak tartom az emiitett vármegyei szabályrendelet ezen intézkedésének módosítását azon az alapon, hogy a vásárokon a helybeliek és majd a vidékiek, földrajzi fekvés és iparigazolványaik kelte szerint nyerjenek helyet. A szabályrendelet emiitett szakaszainak foganatba veendő módosításakor figyelembe veendőnek tartom azon körülményt is, hogy habár az idézett szabályrendelet 1888. év óta érvényben van, K. és U. V. községekben tényleg szintén vannak a vásártereken állandó jellegű bódék, sőt téglából szilárdan épitett vásári áruházak is állanak fönn, a melyekre az értékesebb kézműáruknak az idő viszontagságai ellen való megvédése végett tényleg szükség is van. Felhívom tehát a vármegye közönségét, hogy a szóban levő vásárrendtartási megyei szabályrendeletnek a fentiekre való figyelemmel leendő módosítását eszközölje. Az iskolamulasztási pénzbírságoknak közmunkára való átváltoztatását törvényhatósági szabályrendelettel megállapítani nem lehet. A m. kir. belügyminiszter 1898. évi 50,074. sz. határozota. A katonailag szervezett rendőri közegek mindaddig, a mig egyenruhában és fegyverzettel ellátva vannak, saját hatósági területükön hatalmukat gyakorolni nemcsak jogositottak, de ebben, tekintet nélkül specziális küldetésük idejének tartamára vagy kirendeltségük lejártára, saját hivatásuk körébe eső ügyekben különös megbizás nélkül is eljárni kötelesek. A m. kir. Curia 1899. évi 5660. sz. határozata. A rendőrségnek diskreczionális joga van ahhoz, hogy közrendet veszélyeztető gyanús egyéneket akaratuk ellenére is lefényképeztessen. A m. kir. Curia 1898. évi 10,808. sz. határozata. Rendőrhatóság az italmérési engedély gyakorlását el nem tilthatja, nem korlátozhatja, hanem sürgős rendészeti szükség esetén az italmérési helyiség bezáratása iránt intézkedhetik. A m. kir. belügyminiszter 1898. évi 113.064. sz. határozata: Felterjesztésére értesítem a város tanácsát, hogy a fentebb említett másodfokú határozatot, az annak alapul szolgáló rendőrkapitányi határozattal együtt, illetékességi szempontból megsemmisítendőnek találtam. Az 1888. évi