Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

a magyar állam kötelékébe visszaveendőknek találta, a nélkül, hogy nevezett egyének községi illetőségének megállapításába kifejezetten bocsátkozott volna. A vármegye alispánja M. község által sérelmesnek tartott rendeletével pedig felhivta az a—i járás főszolgabiráját, hogy nevezett községet, mint a nevezett közellátásra szorult egyének illetőségi helyét utasítsa, hogy M. Józsefet és nejét hazaszállítsa és gondozásban részesítse ; mely rendeletnek megfelelően járt el a járási főszolgabíró, midőn a panaszolt határozatával az érdekelt községet az alispáni rendeletben foglaltakhoz képest teendő intézkedésre utasította. Tekintettel tehát egyfelől arra, hogy a belügyminiszternek panaszszal megtámadott határozatai csakis nevezettek magyar honpolgárságára nézve intézkednek, ily vitás kérdések elbirálására pedig e bíróság sem az 1896. évi XXVI. t.-cz. 22—83. §-aiban szabályozott bírói hatáskörnél fogva, sem egyéb törvényes intézkedés alapján hivatva nincs; tekintettel másfelől arra, hogy a vármegye alispánjának illetve járási főszolgabírónak előbb már idézett rendeletei, melyek nevezett egyének községi illetőségére nézve is intézkedést tartalmaznak, e bíróság részéről az ügy érdemleges tárgyalása alapját abból az okból nem képezhetik, mert a most idézett t.-cz. 24. §-a értelmében e bíróság, a községi illetőség megállapítása körül felmerült jogviták eldöntésébe csak abban az esetben bocsátkozhatik, midőn ugyanezen törvényszakaszban felsorolt vitás kérdésekben a vármegye közigazgatási bizottsága, illetve a belügyminiszter már határozott, a fenforgó vitás ügyben pedig ily határozatok nem hozattak: a panasz, hatáskör hiánya miatt, érdemleges tárgyalás mellőzésével vissza volt utasítandó. Magyar honosnak személyi állapotát tárgyaló külföldi biróság által hozott határozat a belföldön végre nem hajtható. Elmebeteg magyar honosnak az állampolgári kötelékből elbocsátásaért, az illetékes magyar biróság által kirendelt gondnoknak kell folyamodnia. A m. kir. belügyminiszter 1897. évi 11,915. számú határozata: W. A. bécsi lakos elmebeteg kivándorlási ügyében értesítem, hogy a nevezett elbocsátása iránt a bécs-hietzingi, tehát külföldi, delegált városi járásbíróság által kirendelt ideiglenes gondnok, dr. P. S. ügyvédjelölt bécsi lakos részéről benyújtott kérelmet nem teljesíthetem, mert W. A. a magyar jog szempontjából gondnokság ,alá helyezettnek nem tekinthető, miután magyar honosnak személyi állapotát tárgyazó kérdésekben külföldi bíróságok által hozott bírói határozatok, magyar honos ellen belföldön az 1881. évi LX. t.-cz. 5. §-a értelmében végre nem hajthatók. Módjában áll azonban elmebeteg hitvesének, hogy az illetékes magyar kir. törvényszéknél férje gondnokság alá helyezését kérelmezze, és ha a gondnokság alá helyezés jogerősen kimondatik, a kirendelő gondnoknak jogában lesz az elbocsátást kérelmezni és az elbocsátáshoz előzetesen az illetékes gyámhatóság hozzájárulását kieszközölni.