Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 5 — távolléte által szintén elveszettnek jelentetnék ki. ez által a véderő érdekei károsittatnának s megkönnyittetnék a védkötelezettség alóli kibúvás, sőt ezen elv általános alkalmazása által mintegy elismertetnék az, hogy a védkötelezettség megszüntetésére elégséges a huzamos ideig tartó s annak teljesítésétől való következetes vonakodás. Ez pedig különösen az ország azon részeiben, a melyekben a védkötelezettség alóli kivonás, eltávozás utján tömegesen fordul elő, alkalmas eszközül fogna felhasználtatni a védkötele• zettség kijátszására. Magyar állampolgárságát távollét által nem veszíti el az az apa, a kinek fia a népfölkelőkötelesek közé felvétetett. A m. kir. belügyminiszter 1895. évi 27.056. számú határozata: Az L. R. és atyja, A. honossága tárgyában felterjesztett iratokat azzal küldöm vissza, hogy nevezettek ez idő szerint is a magyar állam kötelékébe tartoznak: mert az 1842-ben N. községben született L. A. eredeti magyar állampolgársága kétségtelen; azt pedig távollét által el nem vesztette, mivel utóházasság utján törvényesített R. nevü fia 1888-ban a népfölkelőkötelesek között összeiratott; a mi — kiskorúról lévén szó — csakis az atya magyar honosságának feltételezésével, illetőleg hallgatag. megállapításával történhetett ; s igy az 1888-ban történt ezen összeírás ugy az atyára, mint a fiúra nézve a távollét folytonosságát megszakította, Házasság által magyar állampolgárságot szerzett nőnek özvegy korában született gyermeke is magyar állampolgár. A m. kir. belügyminiszter lb95. évi 85,999. számú határozata: C. J. honossága ügyében bemutatott iratokat azzal a kijelentéssel küldöm vissza a kormánybiztosságnak, hogy a szóban forgó kórházi ápolt anyja C. Mária a T. F.-vel kötött házassága által szerzett magyar állampolgárságát az által, hogy 1885. évben özvegységre jutott, az 1879. évi L törvényczikk 35. §-a értelmében nem vesztette el. Nevezett özvegy tehát 1892-ben is, midőn J. nevü törvénytelen gyermeke született, a magyar állam kötelékébe tartozott. Minthogy pedig az 1879. évi L. t.-cz. 3. §-a alapján a magyar állampolgárságot, a magyar állampolgárnő törvénytelen gyermeke leszármazás által megszerzi, C. J. is azt leszármazás által megszerezte. Az állampolgári esküt a m. kir. belügyminiszter által honosított horvát-szlavonországi lakos valamely magyarországi törvényhatóság első tisztviselője (alispán, polgármester) előtt teheti csak le. A m. kir. belügyminiszter 1895 évi 76,550. sz. határozata : T. D. belovári lakos állampolgári esküje tárgyában értesítem, hogy tekintettel az előfordulható nehézségekre, nem adhatom beleegyezésemet ahhoz, hogy T. D. a magyar honpolgári esküt Belovár szab. kir. város polgármestere, tehát horvát-szlavonországi közigazgatási hatóság előtt tegye le. Nem volna azonban észrevételem az ellen, hogy a nevezettnek eskütétele mostani lakhelyéhez közelebb, valamely magyarországi vármegye alispánja (esetleg város polgármestere) előtt történnék.