Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

- 105 Minősítés kérdésében utolsó fokban a közigazgatási biróság illetékes határozni, minélfogva a minősítés megállapítása a belügyminiszter főfelügyeleti hatáskörébe nem tartozik. A m. kii", belügyminiszter 1899. évi 31-73. sz. határozata : Jelentésére, melyben utasítást kér, hogy J. Béla, ki nincsen birtokában az 1883. évi I. t.-cz. 3. §-ában a közigazgatási szakra előirt elméleti minősítésnek, tekintettel arra, hogy 1873-ban az akkor fennállott földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumban, mint valóságos miniszteri segédfogalmazó tényleges szolgálatban állott, a vármegyéhez közigazgatási gyakornokká a fentebb idézett törvény 34. § a alapján kinevezbető-e, értesitem, hogy, miután az 1896. évi XXVI. t.-cz. 43. §-a szerint a főispán azon intézkedése ellen, a melylyel a közigazgatási gyakornokokat s az azon szakaszban felsorolt egyéb törvényhatósági tisztviselőket kinevezi, azon esetben, ha az illetőnek törvényszerű minősítése nincsen, a közigazgatási birósághoz van panasznak helye s igy panasz esetén a kinevezett tisztviselők vitás kérdésében utolsó fokban a nevezett biróság illetékes dönteni, a kívánt értelemben utasítást nem adhatok. 2. Tisztviselők összeférhetlensége, helyettesitése, szabadságolása. Rendszeres javadalmazás mellett állandóan alkalmazott városi tanácsnok ügyvédi gyakorlatot nem folytathat. A m. kir. belügyminiszter 1896. évi 84,6^0. sz. határozata: Felterjesztésére, melyben agy előfordult eset alkalmából arra nézve, hogy a városi tanácsnoki állás az ügyvédkedéssel összeférhető-e ? felvilágosítást kért, értesitem, hogy habár sem az 1886. évi XXI. és XXII. t.-cz., sem egyéb törvényes rendelkezések a törvényhatósági és községi tisztviselőkre nézve az összeférhetlenség eseteit meg nem állapítják is. mindazonáltal már magából a tisztviselői állás természetéből és jellegéből önként következik az, hogy egy közhatósági tisztviselő, aki rendszeres javadalmazás mellett állandóan van alkalmazva és ezen alkalmaztatása által a közhatóság tényleges gyakorlásának részesévé lett, egyidejűleg semmiféle otyan magánfoglalkozást nem űzhet, a mely őt akár hivatalos kötelességének pontos és kifogástalan teljesítésében akadályozhatja, akár az általa betöltött közhatósági állás tekintélyével és tisztességével össze nem egyeztethető, vagy annak jellegével és természetével ellentétben áll, esetleg a két lényegesen különböző feladatkör közti összeütközésre vezethet. Már pedig az ügyvédi gyakorlat feladata, a magánfelek érdekeinek közhatóságok előtti képviselete és védelme lévén; az, hogy egy lényegesen más feladatkörrel biró közhatósági tisztviselő magánfelek érdekeit, mint ügyvéd, közhatóságok előtt képviselje és védelmezze, mig egyrészről a közhatóságok eljárásában nélkülözhetetlen pártatlanság követelményével ellenkezik, addig másrészről a közhatóság e részbeni nélkülözhetlen tekintélyének csorbítására is szolgálhat; kétségtelen, hogy a magániigyvédi gyakorlat a városi tanácsnoki állásnak sem jellegével, sem közhatósági tekintélyével össze nem egyeztethető.