Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

98 — A pénzügyigazgatóságok az adóbehajtási eljárás és általában az adóügykezelést illetőleg jogositva vannak a főszolgabirák felett ellenőrzést gyakorolni és őket az esetleges mulasztások igazolására felhivni. A m. kir. belügyminiszter 1898. évi 120,051. sz. határozata: A főszolgabirák felett, azoknak az adóbehajtás ellenőrzése körüli eljárása tekintetében a pénzügyigazgatók által gyakorolható ellenőrzési jog kérdésében folyó évi június hó 14-én 492. szám alatt tett jelentésére, a pénzügyminiszter ur meghallgatása után, a következőkben válaszolok: Az 1883. évi XLIV. t.czikk 4. §. 15. b) pontjában (most 1889. évi XXVIII. t.-ezikk 8. §. 10. bj pont), lefektetett rendelkezések mikénti értelmezése és mérve tekintetében — tekintettel az 1889. évi XXVIII. t.-cz. 18. §-ának rendelkezésére is — nem lehet kétség arra nézve, hogy a kir. péuzügyigazgatóságok az adóbehajtási eljárás , és általában az adóügykezelést illetőleg a főszolgabírókkal szemben biztosított ellenőrzési jogosultságukból folyólag jogositva vannak a főszolgabirákat az esetleges mulasztások igazolására is saját hatáskörükben felhivni. Ugyanis az 1883. évi XLÍV. t.-ez. 52. §-a értelmében a szolgabirák hajtják be a járásukban lakó azon adózók összes tartozásait, kik adójukat közvetlenül a kir. adóhivatalnál fizetik, vagyis a közvetlen adófizetők adóhátralékait; ugyanezen törvény 4. §. 11. pontja (1899. évi XXVIII. t.-cz. 8. §. 7. pontja) és 85. §-a értelmében a kir. pénzügyigazgatóság, az ott felsorolt esetekben jogositva van a főszolgabirák megbírságolására; az emiitett törvény 81. §. értelmében jogositva van a főszolgabirák ellenében, az adóbehajtás körüli igazolatlan elmaradás esetében a felelősség kimondását kérni; végül az 1883. évi XLIV. t.-czikk végrehajtása iránt kiadott s az 1883. évi ((Rendeletek Tárában» 239. tétel alatt kellően közzétett 73,662/83. számú utasitás Ej mellékletének 6. § a értelmében a főszolgabirákat a községi adóbehajtó közegekTerkentésére és eljárásaik megvizsgálására kiküldeni, s ugyanennek az Ej mellékletnek 7. §-a értelmében jogositva van ellenőrizni a főszolgabirákat, hogy az adók behajtása ezéljából tett utazásaik alkalmával az előirt foglalkozási naplókat stb. megfelelően vezetik-e. mely eseteknél az előfordulható igazolatlan eljárásoknak következménye ugyancsak bírságolás, és az utiszámlák érvényesítés tekintetében nehézmény s ennek folytán igazolatlan felszámított összeg levonása is lehet. Ezen ellenőrzési, rendelkezési és bírságolási jogosultság mellett,nagyon természetes és a főszolgabirák érdekében is álló dolog, hogy a nehézményezett mulasztást, elmaradást stb. a reájuk nehezedhető terhes elmarasztalások meghozatala előtt igazolhassák; a kir. kincstár érdekében pedig megkövetelendő, hogy az igazolatlan mulasztás és elmaradás meg is toroltathassék; ezt az igazolást pedig, miután a törvény értelmében az emiitett esetekben a kir. pénzügyigazgatóság a főszolgabiróval közvetlenül érintkezik és rendelkezik : a főszolgabírótól nem közvetve egy másik hatóság utján, hanem közvetlen maga követelheti be. Ha tehát idézett törvény az ellenőrzést elrendeli, s a főszolgabirák bírságolására a jelzett esetekben a kir. pénzügyigazgatóságnak jogot ád, továbbá, ha az idézett törvény alapján kiadott s fent idézett rendelet értelmében a pénzügyigazgatóság a főszolgabírót kiküldheti s annak az adóügyek körüli teendőiből származó ntiszámláit elbírálja s igazolatlannak talált felszámításait törülheti stb., ennek kétségtelen folyománya az, hogy mulasztás esetén a pénzügyigazgatóság a főszolgabirákat igazolásra felhivni jogositva van.