Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam I. kötet (Budapest, 1900)

— 90 — és az 51,528/94. sz. alatt kelt alispáni határozat félretétele mellett rendelem, hogy P. A. és társainak a vármegye alispánjához intézett kérvénye a törvényhatósági közgyűlés elintézése alá bocsáttassék. A vármegye közönsége ugyanis megállapította azon irányelveket, melyek szerint a községi közlegelőkből eszközölt foglalások rendezése ügyében el kell járni. Minthogy P. A. és társai a vármegye alispánjához intézett kérvényben aziránt folyamodtak, hogy az idézett törvényhatósági határozattal megállapitott eljárási módozat bizonyos irányban módosittassék, a foglalások beperesitésére megszabott határidő pedig meghosszabbittassék: a vármegye alispánjának feladata lett volna ezen kérvényt — a mennyiben ez saját hatáskörében érdemlegesen elintézhető nem volt — a vármegye közönségéhez áttenni, vagy legalább a kérelmezőket megfelelőleg útbaigazítani; minthogy továbbá a közigazgatási bizottság a község vagyonügyére vonatkozó közgyűlési határozat módosítására irányzott kérelem tárgyában határozatot hozni hivatva nem volt, a felebbezés iárgyává tett határozatának feloldása mellett fennebbi értelemben kellett intézkednem. A törvényhatósági bizottság a főispán mint elnöke iránt tiszteletét és ragaszkodását kifejezésre juttathatja; azon eljárása azonban, hogy a főispán megtámadójával szemben utálatát és megvetését nyilvánitja, törvényesnek nem tekinthető. A m. kir. belügyminiszter 1898. évi 75.030. sz. határozata: U. vármegye közönségének. A rendkívüli bizottsági közgyűlésben hozott határozatát, mely szerint 0. Ottóval szemben, a főispán ellen intézett támadások miatt utálatának és megvetésének adott kifejezést, a főispán irányában pedig tiszteletét és ragaszkodását nyilvánította, 0. Ottó felebbezése következtében felülvizsgálván, annak 0. Ottóra vonatkozó részét ezennel megsemmisitem. azon részét ellenben, a mely szerint a főispán irányában tisztelete és ragaszkodásának ad kifejezést, a felebbezés elutasításával helyben hagyom. Az 1886. évi XXI. t.-cz. 2. §. c) pontja szerint a törvényhatóság a közélet viszonyaival vonatkozásban álló bármely cselekményt bírálata körébe vonhat, azzal szemben álláspontot foglalni, s ezt kifejezésére juttatni jogosítva van ugyan: de mint erkölcsi testület ezen jogának gyakorlatánál is mindenkor tartozik a tárgyilagosság és törvényesség korlátain belül maradni. A törvényhatóságoknak közérdekű országos ügyekre vonatkozó megnyilatkozásai, ha azok hozatalánál a törvényes alakiságok megtartattak, felsőbb hatósági beavatkozás tárgyává nem tehetők. A m. kir. belügyminiszter 1898. évi 134,949. sz. határozata: A vármegye közönsége rendkívüli közgyűlésében 897. szám alatt hozott határozatával Pécs sz. kir. város, Csongrád és Mosón vármegyék átiratai tárgyalása során kimondotta, hogy a képviselőház rendes működését gátló obstrukcziót nem helyesli, s a kormánynak eddigi működéseért bizalmat szavaz, s ily értelemben a képviselőházhoz feliratot intéz. Ezen közgyűlési határozat ellen dr. A. T. felebbezést nyújtott be. A folyó évi deczember hó 24-én 32,397. sz. a. tett alispáni jelentéssel felterjesztett ezen felebbezés elutasításával a bemutatott ügyiratok, felebbező értesítése végett is oly kijelentéssel küldöm le, hogy a szóban levő határozat ellen közbetett feleb-