Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1895)

- 27 — 1880. évi január 13 án 54,595/79. sz. a. kiadott pénzügyminiszteri rendelet utolsó bekezdésésében azt mondja, hogy azon esetben, ha a kincstár képviseletével magán ügyvéd bizatik meg, azon esetben a megállapított költségek érvényesitésérőlés behajtásáról az adófelügyelők tartoznak gondoskodni, már pedig a jelen esetben, a midőn a kincstár részéről a további eljárás beszüntettetett, a költségek behajtása is lehetetlenné vált, — másrészről pedig a hivatkozott 37,968/1887. sz. a. kiadott körrendelet törvényt nem módosíthat, de különben is, ha ezen körrendelettel érvényesen kimondatott is, hogy a tiszteletbeli tisztiügyészek ugy tekintendők a kincstárral szemben, mint a tisztiügyészek, akkor is ezen körrendeletnek visszaható ereje nem lehet, mert a kiadott körrendelet 1887. évi július 5-ről szól, a megállapított kereseti követelések pedig mind korábbiak. Ez ítélet megfelebbeztetvén, a budapesti kir. ítélőtábla 7897/1888. sz. a. következőleg határozott: K. A. ügyvéd és tiszteletbeli megyei ügyész félperesnek a kir. kincstár alperes ellen, 65 frt 46 kr tőke vagy jár. iránti perét vizsgálat alá vévén, a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperes keresetét elutasítja, a perköltséget azonban kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes az alperes kincstárt a megyei Mr. adófelügyelő megkeresésére nem mint magán ügyvéd, hanem tisztiügyészi minőségben képviselte a kereset alapjául szolgáló ügyekben, minthogy pedig az 1877. évi XVIII. t.-cz. 1. §-a, valamint az 1880. évi január 13-án 54,595/79. sz. a. kiadott pénzügyminiszteri körrendelet értelmében a tisztiügyészek a kincstártól hivatalbóli képviseltetésükért dijazást nem követerhetnek, s e tekintetben a törvény és szabályrendelet rendes fizetéssel ellátott és a tiszteletbeli megyei tisztiügyészek között különbséget nem ismer, ugyanazért felperest keresetével elutasítani, a költséget mindazáltal a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett. A m. kir. Curia 1889. évi 571. P. sz. a. kelt ítéletével, a másodbiróaág határozatát indokánál fogva helybenhagyta. A dohánytermelő kincstári tartozása íejében a dohánybeváltási árnak az a része is visszatartható, mely különben a feles kertészeket illetné. A m. kir. pénzügyminiszternek 1888. évi 22,211. sz. határozata: Az adófelügyelői jelentésre meghagyom, értesítse a V. G.-t, miszerint abbeli kérését, hogy a kincstári tartozása fedezésére visszatartott dohánybeváltási árnak a kertészeit illető felerésze a zár alól feloldassék és visszafizettessék, a dohányjövedéki törvény és szabályrendeletek hivatalos összeállításának 22. §-a és a «Pénzügyi Közlöny» 1874. évi 37., 1876. évi 23. és 1881. évi 47-ik számában megjelent 36,821., 65,169. és 74,090. sz. rendeletek határozmányaihoz képest teljesíthetőnek nem találtam. Dohánybeváltási árból csakis azon összeg foglalható le biróilag, mely az adó és egyéb kincstári követelések levonása után fenmaradt. A m. kir. pénzügyminiszter 1888. évi 24,928. sz. határozata: Utasítom a kir. adófelügyelőt, értesítse V. V. k—i lakos jogi képviselőjét, hogy a K. G. sz—i lakos dohánytermése után megállapított 255 frt 13 kr dohánybeváltási árnak részére leendő kifizetése iránti kérelmét teljesíthetőnek nem találtam, mert az 1868. évi XIV. és 1876. évi IV. t.-cz. által érvényben tartott dohányjövedéki szabályok 22. §-a, nemkülönben a «Pénzügyi Közlöny» 1874. évi 37-ik, 1876. évi 23-ik és 1881. évi 47-ik számában megjelent 36,821., 65,169. és 74,090. számú körrendeletek határozmányai szerint,